Az alma „hatalma"

"Naponta egy alma távol tartja az orvost."
"Mielőtt ágyba bújsz, egy alma, s az orvos koldulni megy ma."

 

Sok hasonló mondás igazolja, hogy az almát ősidőktől fogva a gyógynövények közé sorolták. Egészen különleges figyelem övezte, hiszen már az ősi egyiptomiak, görögök és rómaiak tisztelték és szerették az almát, több tucatnyi változatát nemesítették ki. India ajurvédikus orvosai voltak az elsők, akik hasmenés gyógyítására írták fel betegeiknek. Kínai orvosok századokon keresztül használták az almafa kérgét cukorbetegség gyógyítására. A német herbalista Hildegard is nyers almát ajánlott az egészséges embereknek, és főtt almát minden betegségre első kezelésként. A sápkóros kislányokat egynémely vidéken olyan almával etették, amelybe napokon át vasszögek voltak beszurkálva.

Az almafa gyökerének kérge florizin keserű glikozidát tartalmaz, mely a malária parazitákat elpusztítja, ezért a kinin pótszere volt. A modern tudomány felfedezte, hogy az almának rendkívüli gyógyító értéke van, hála a gyümölcs húsának, ami gazdag pektinben (az érés során feloldódó rostok anyaga). A nyers, finoman reszelt alma a különböző eredetű hasmenéseknek, a vérhasnak és a paratifusznak gyakorlatban bevált gyógyszerre. Nyersen fogyasztva segíti az emésztést, vitamin-, foszfor- és almasav-tartalmánál fogva az agyra jótékonyan hat, a vese és a máj működését is szabályozza. Az almalé frissen üdítő és kiválasztást fokozó ital, láz, gyulladás, rekedtség, álmatlanság, köszvény és emésztés körüli zavar esetén is ajánlott. Fontos azonban megjegyezni, hogy főleg kismamáknak és kicsiny gyermekeknek almalé fogyasztása mellett kerülni kell a pácolt, az erősen fűszerezett ételeket és a füstölt húsokat.

Sok helyen találkozhatunk az almával a mitológiában és az elbeszélő művekben is. Az alma a megtermékenyülés, érzéki szerelem s az eredendő bűnnek szimbóluma volt. Az alma egy közkedvelt „írói eszköz”, hiszen számos jelentés társítható hozzá. A Mátyás király életéről szóló legendákban is számos helyen megjelenik ezen gyümölcs. Példaként álljon itt az „Alma mese”.

Mátyás király – Az alma mese

Mátyás király egy napon arra volt kíváncsi, hogy melyik katonája a legfurfangosabb, akkor, amikor az eszével kell győznie és nem a kardjával. A király egy aranyalmát tett egy nagy szőnyeg közepére és így szólt a katonákhoz:
−Aki nekem azt az almát úgy ideadja, hogy nem lép a szőnyegre, mégis felveszi onnan, azt megjutalmazom!
−Hozhatunk-e hálót, vagy horgot, vagy botot, használhatunk-e valami eszközt az alma megszerzésére? − kérdezte az egyik szószólója a katonáknak.
−Hozhattok, használhattok, akár hálót, akár horgot, ámbár nem hal ez, hogy horoggal, hálóval kifogjátok! Vehettek a kezetekbe botot, ásót, kapát, ámbár nem föld ez, hogy kapáljátok, ássátok, nem tűnik ez el, hogy bottal üssétek a kihűlt nyomát! Hozhattok, amit akartok! − Mosolygott a katonák okoskodásán a bölcs király.

Próbálta az egyik katona, horoggal, a másik hálóval, a harmadik bottal megszerezni az aranyalmát, de nem tudta egyik sem elérni anélkül, hogy a szőnyegre lépett volna. Amikor már mindenki próbát tett, de eredményt nem ért el, előállt a legkisebb, legifjabb katona.
−Tehetek-e én is próbát?
−Ha az eszedet használod, bizony tehetsz! — mosolygott rá a király.
Az okos katona lehajolt, megfogta a szőnyeget, szépen felgöngyölítette majd a közepéig. Így aztán elérhette a kezével az almát anélkül, hogy rálépett volna.
− Uram királyom! Íme az alma! − mondta, majd odavitte a királyhoz az aranyalmát!
− Néked adom, jutalmul! −szólt a király.
S így az igazságos Mátyás király megtudhatta melyik a legfurfangosabb katonája. A többi vitéz pedig tanult a történtekből – rájöttek, hogy néha az ész győzedelmeskedik az erő felett.