A telepátia /3. rész/

A NASA – az eddigi kísérletek alapján – egy olyan megbízatást kapott a hadseregtől, ami azóta is páratlannak számít a paranormális jelenségek kutatásának területén. A feladat az volt, hogy végezzenek kísérleteket az Apolló program keretében a Hold-Föld távolságban. Merész ötlet, ami alaposan feladta a leckét a NASA szakembereinek. Kellett találniuk ugyanis egy olyan személyt, aki orvosilag alkalmas, gyakorlata van a nagysebességű és nagy magasságú repülésben, valamint képes elsajátítani mindazokat az ismereteket, amelyek egy űrhajós kiképzés során szükségesek, és mellesleg azért az átlagosnál jobb telepatikus képességekkel birtokában van. Azt az embert, aki mindezeknek a követelményeknek megfelelt, Ed Mitchellnek hívták.

Mitchell vállalta, hogy a hosszú és kimerítő kiképzés mellett, még gyakorolja három másik személlyel a telepatikus kapcsolatfelvételt is, vagyis megkezdték a szinkronizációt.

Azon a napon kezdték meg a kísérleteket, amikor a holdkomp a Hold felszínére ért. Mitchell három másik társa a Föld különböző pontjain tartózkodott ez időben úgy, hogy Ed semmit sem tudott azok tartózkodási helyéről. A kísérleti alanyok egyike a Sziklás-hegység gyomrában, 50 emelet mélyen, egy atombiztos támaszponton tartózkodott. A második célszemély egy atom-tengeralattjáró fedélzetén a sarki jégsapka alatt kb. 400 méteres mélységben volt, míg harmadik társuk egy szállodai szobában, de a Föld túloldalán volt megtalálható. A kísérlet célja az volt, hogy kiderítsék mi az, amit megbízhatóan lehet továbbítani olyan személyek között, akik speciálisan erre a feladatra vannak kiképezve. A máik feladat az volt, hogy megállapítsák ekkora távolságból egyáltalán lehetséges-e telepatikus kapcsolatot kialakítani, és a harmadik része a feladatnak, hogy próbáljak meg kideríteni, milyen sebességgel továbbítódnak a gondolati kisugárzások.

A kísérlet keretén belül egyszerűbb és bonyolultabb rajzok, festmények és fotók szerepeltek, illetve meghatározott szövegek, mondatok továbbítását kísérelték meg, valamint egyszerű mentális és érzelmi reakciók leközlését tervezték.

A megrendelő valószínűleg csalódást érzett az eredmény kiértékelését követően, pedig a kísérlet meglepően jól sikerült. Az egyik dolog, ami azonnal világossá vált, az volt, hogy függetlenül a célszemélyek tartózkodási helyétől a kapcsolat valamilyen formában létrejött. Tehát azt az energiát, ami a gondolatainkat továbbítja, nem lehet leárnyékolni. A másik dolog, amire kíváncsiak voltak, az a sebesség volt. Nos ez is tartogatott meglepetéseket. A bonyolult, és részleteiben mai napig sem ismert kísérletsorozat kimutatta, hogy a telepatikus kapcsolatfelvétel rendkívül gyors, és egyben lassú. Lassúnak azért lassú, mert hosszú időt vesz igénybe, amíg a célszemély egyáltalán fel tudja fogni a neki szánt adást, és azt képes valahogyan értelmezni. Az információk terjedésének sebességéről azonban óvatosan csupán annyit közöltek, hogy az túllépi még a fény sebességét is, vagy ha nem, akkor talán nem is ebben a dimenzióban terjed.

A csalódást azonban leginkább az okozta, hogy bebizonyosodott: a telepátiát a titkosszolgálati munkában jelen formájában nem lehet alkalmazni. Az egyszerűbb ábrák leképezése még csak-csak sikerült valahogyan, de a fotók és a festmények továbbítása komoly feladatnak bizonyult. A vevő személyek inkább csak színek kavalkádját látták, és csak ritkán állt össze belőle egy olyan részlet, amelyet képesek voltak felismerni. A szövegek, fogalmak átvitelénél a célszemélyek teljes csődöt mondtak, illetve csak a szöveg hangulati tartalmát tudták érzékelni. Ami viszont egyértelműen sikeresnek ígérkezett, az az érzelmi reakciók átvitele volt. Ezeket az érzelmi kisugárzásokat minden, a kísérletben résztvevő személy képes volt egyértelműen azonosítani, és az érzelmi töltést pontosan definiálni.

Ez a nem mindennapi kísérlet két dolgot azonban egyértelműen bebizonyított: az első, hogy a telepátia, mint jelenség, valóban létezik. A másik dolog, ami bizonyítást nyert az volt, hogy a jelenséget nem lehet a gondolati szabadság ellen fordítani. Amire gondolunk, nem hallatszik ki, talán csak egy kicsit.

A vizsgálatok azonban nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy mi a telepátia hatásmechanizmusa, mi az az energia, ami amit idegrendszerünk kisugároz, és ami képes áthaladni akár 50 emeletnyi tömör grániton is. A kutatások azonban a mai napig is tartanak…

/Mikl Ottó összeállítása nyomán/

Frissítő svédmasszázs

A thai masszázzsal ellentétben, a svéd masszázs már olajos masszázs, masszázs ágyon történik, és a vendégnek fürdőruhában kell lennie. A svéd masszázs hatásmechanizmusát tekintve, oldja a letapadt izmokat, vérbőséget okoz a kezelés helyén, illetve a kimozgatások által növeli az ízületek szabadságfokát. 

Ennek következtében a rendszeres svéd masszázs:

-          frissíti a vérkeringést, javítja a szív teljesítményét;

-          fokozza a légzésteljesítményt;

-          felgyorsítja az emésztést, fokozza a kiválasztást;

-          nyugtatja az idegrendszert;

-          gyorsítja a bőr felületén lévő, elhalt hámsejteknek a bőrről való leválását;

-          hozzájárul a bőr természetes rugalmasságának megőrzéséhez;

-          csökkenti az izomlázat, növeli az izmok teljesítményét, erejét;

-          segít az izomgörcsök, letapadások oldásában;

-          növeli az ízületek mozgásterjedelmét.

Mint minden masszázsformának, a thai masszázsnak, reflexmasszázsnak, a svéd masszázsnak is vannak kontra indikációi, azaz ellenjavallatai. 

Az alábbiak lehetnek:

-          akut gyulladás, lázas állapot;

-          kiterjedt, nedvedző, fekélyes bőrelváltozás;

-          fertőző betegség (bőrgomba, TBC, himlők);

-          rosszindulatú daganat, közvetlenül műtét után;

-          menstruáció (az első 2 napon), terhesség;

-          elzáródott betegség (pl.: érszűkület, visszér, trombózis);

-          fokozott vérzékenység, haematóma (vérömleny);

-          pszichiátriai esetek (skizofrénia, epilepszia, klausztrofóbia);

-          cukorbetegség előre haladott állapota (pl.: fekélyes alsó végtag, zöld hályog);

-          magas vérnyomás, súlyos szívbetegségek (pl.: pacemaker), érelmeszesedés előrehaladott állapota;

-          csonttörések, csontritkulás előrehaladott állapota, ízületi instabilitás;

A kezelés időtartama egy óra. Habár, szeretem kényeztetni a vendégeket, így egy picit mindig ráhúzok. Én is élvezem, meg a vendégem is.

További információk:
Szabadiné Kun Annamária
Tel: +36-06-70-335-7232
web: www.metamorfozis.eu vagy www.annamarimasszazs.5mp.eu

Mi is a grafológia?

„A grafológia a kézírás elemzésének tudománya” – olvasható az interneten egyre szaporodó grafológiával foglalkozó honlapok bemutatkozó, illetve általános ismertető oldalain. A magyarosított grafológia szó alapjául szolgáló kifejezést Jean Hippolyte Michon (1806-1881) abbé - egy tekintélyes földbirtokos fiaként született – teológus alkotta meg.

Korábban az írások elemzésével kapcsolatos tevékenységre többféle elnevezést használtak: ideografia, grammimancia, grafilogia. A grafológia meghatározást a grafo = írás (elemzés) és a logos = tudomány szavakból állította össze Michon, aki már a névadással is a tudomány szintjére kívánta emelni az írásból a személyiségre, a tulajdonságokra való köveztetés folyamatát.

Sokan elfogadják a több százéves tapasztaláson alapuló grafológiai elemzések valódiságát és tényszerűségét, azonban akadnak olyanok is, akik erősen megkérdőjelezik az írásból, annak formai, illetve szerkezeti elemeiből az író személy tulajdonságaira irányuló következtetéseket. A kétkedők leggyakrabban azzal indokolják álláspontjukat, hogy mindig másképp ír az ember, és ezért nem lehet egzakt módon vizsgálni a betűket, illetve azok elhelyezkedését. Hiszen - magyarázzák véleményüket – az egyik betű kisebb, a másik nagyobb, egyszer így írok, máskor pedig másképpen. Vagyis az írásom nem rám jellemző, hanem mindig változó képet mutat.

Hangzatos ez az érvelés, azonban nem igaz! Az első tévedés ebben a magyarázatban, hogy a grafológus nem egy vagy két írásjegyet vizsgál az analízis készítésekor, hanem az írás minden egyes tulajdonságát, paraméterét górcső alá veszi és ezek együttes rendszerében alkotja meg az író személyre vonatkozó személyiségképet. Nem véletlen, hogy a grafológiai oktatást végzők első számú jelmondata: „Egy jel, nem jel!” A másik nagyon fontos tény, hogy az írás az egyik legkomplexebb emberi tevékenység, amely nem más, mint az információközlés  agyi vezérlésű pszichomotoros (lelki eredetű és a mozgásban kifejezésre jutó) megnyilvánulása. Egyszerűbben fogalmazva az írás egy tanult tevékenység sorozat, amelynek szabályozása fejlődésünkkel, érésünkkel egyre inkább automatizálódik, vagyis a közlés folyamatában a tudatos hangsúlyt a mondanivaló megfogalmazása alkotja és a megvalósítás (az írás, a betű formálás) háttérbe szorul, tudatalatti, automatikus cselekedetté válik. Természetesen mindannyian képesek vagyunk arra, hogy rövid ideig figyeljünk az írás megjelenésére, „szépségére”, azonban belemerülve mondandónkba egyre kevésbé figyelünk a megjelenési részletekre. Éppen ezért szükséges a grafológiai elemzéshez egy lehetőleg teleírt A4-es méretű lap. Ilyenkor az író ember az írás kb. egyharmada után a betűformálásról „átteszi” a hangsúlyt a tartalomra.

Nem célom, hogy a kétkedőket meggyőzzem, hiszen az emberi természet már csak olyan, hogy amit a fejünkbe veszünk anélkül, hogy meggyőződnénk valódiságáról, attól nehezen tágítunk. Inkább azt szeretném elérni ezzel a bloggal, hogy közérthetőbbé változtassam a kézírás vizsgálatának folyamatát. Éppen ezért sok olyan kérdéssel foglalkozom majd, amit az elmúlt évek során felém intéztek honlapom olvasói. Például:

Kiolvasható-e írásom(unk)ból a lelki betegségre való "hajlam"?

A kézíráselemzés  alapján meglehet-e ismerni a rejtett lelki oldalát és önmagát ?

Az írás szándékos változtatásával változnak-e a tulajdonságok is, vagy ez nem egy oda-vissza ható folyamat?

A grafológia mely munkaterületeken hasznosítható?

Mennyire tud pontos képet adni egy grafológiai elemzés az álláskereséshez, karrier-módosításhoz?

Fitoterápia

Régen minden orvosságot a természet adott. A fő forrás a növényvilág volt. A legrégebbi írásos bizonyíték a gyógynövények felhasználásáról Shen Nung kínai császár és orvos füveskönyve, amelyben megörökítette tudását az akkori növénygyógyászatról.

A gyógynövények elhasználásának számtalan módja van. Az első lépés, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb növényt vagy gyógynövénykeveréket, a következő, hogy ezt a legalkalmasabb módon használjuk.

A gyógynövények egyedi gyógyhatása sajátos vegyi összetételüktől függ, mely kifejeződik ízükben, illatukban, szerkezetükben és más tulajdonságaikban. Ennek köszönhető, hogy hatékonyan segítik a természetes gyógyulási folyamatot.

Használhatunk friss vagy szárított gyógynövényeket. A friss, élénk színű, erős illatú növény valószínűleg jó minőségű, míg a szárított gyógynövények – még ha módon nevelték, szedték és szárították is – fél-egy év alatt mindenképpen veszítenek értékükből (porrá őrölve még hamarabb is).

A gyógynövények minősége attól is függ, hogy mikor és hogyan szedték őket. A különböző évszakokban más és más részekben találhatók a növény aktív anyagai. A gyökereket, kérget általában késő ősszel, télen vagy kora tavasszal gyűjtik. A leveleket késő tavasszal, közvetlenül a növény virágzása előtt, a virágokat, terméseket és magokat akkor, amikor a legjobb állapotban vannak.

A gyógynövényeket számos formában felhasználhatjuk: teaként, levesnek, tinktúraként, fürdőhöz adagolva, borogatásként, szirupot készítve belőle, stb.

Gyógynövénytea

Leggyakrabban teát készítünk, amelyhez a gyógynövényeket friss vagy szárított formában használjuk. Alapszabály, hogy minél vékonyabb és puhább a növényi rész, annál rövidebb, és minél keményebb, áthatolhatatlanabb, annál hosszabb ideig áztatjuk a növényt. Például, ha pompás illatú bodzavirág teát akarunk kapni, elegendő lobogó vízzel leforrázni a növényt, majd három percig állni hagyni. Ha csipkebogyóból szeretnénk erős teát készíteni, akkor a bogyókat tíz percen keresztül kell a vízben forralni, hiszen a növény magja rendkívül kemény.

További fontos alapszabály, hogy a teát amíg ülepszik, egy fedővel vagy egy kistányérral takarjuk le. Az illóolajok és egyéb hatóanyagok különösen illékonyak, de lefedve nehezebben „szöknek” el.

Szintén alapszabályként kezelhetjük, hogy egy csésze vízhez (1,5 dl) egy-két púpozott teáskanálnyi növényt számítunk. A gyógyteákat kb. tizenöt perces időközönként – forrón vagy melegen – kortyonként célszerű inni. Ily módon a test negyedóránként reagál egy-egy korty teára és ezáltal arra kényszerül, hogy a káros hatásokat saját erejéből küszöbölje ki. A legcélszerűbb, ha reggelenként meghatározott mennyiségű teát elkészítünk és azt napközben termoszban tároljuk.

Külső alkalmazások

Fürdők:

Sok panasz esetében a gyógyfürdő a leghatásosabb kezelési mód. A panaszok jellegétől függően egyszer a teljes, illetve kádfürdő, máskor a részfürdő (ülő-, kéz- vagy lábfürdő) ajánlatos. Az elkészítés módja elvben ugyanaz, mint a teák esetében, mindössze a víz és a gyógynövények mennyiségét kell növelni. A fürdőkád vagy fürdőedény nagyságától függően egy-három teli marék növényt teszünk egy-három liter vízbe. A megfelelő idő eltelte után a növényi kivonatot leszűrjük és közvetlenül a fürdőkádba, illetve a fürdőedénybe öntjük.

Az ülőfürdő rendkívül hatásos nemcsak hasi és altesti görcsök esetében, hanem krónikus vesegyulladás vagy hüvelyfertőzés gyógyításában is. A kádban ülve csak a hasat és az ülepet - a vesetájék magasságáig – mosogatjuk forró vagy meleg vízzel, miközben a felsőtest, a lábszár és a lábfej kiemelkedik a vízből.

Lemosások

Másik speciális alkalmazási mód a növényi zuhany, valamint egyes testrészek lemosása vagy leöblítése. A növényi kivonatot az előbbiekben ismertetett módon kell elkészíteni és lassan a kezelni kívánt testfelületre öntjük.

Inhalálás

Homloküreggyulladás esetén kipróbált módszer a kamillás gőzölés. Ehhez egy marék kamillát egy tálban leforrázunk. Fürdőlepedőt borítunk a fejünkre és e „sátorban” belélegezzük a forró gőzt. Ügyelni kell arra, hogy az inhalálás során ne hajoljunk túl közel a gőzölgő edényhez, nehogy megégessük az arcunkat. A szem ingerlésének elkerülése érdekében érdemes a kezelés alatt szemünket csukva tartani!

A telepátia 2. rész

A telepátiához, mint jelenséghez az emberek soha nem viszonyultak olyan elutasítóan, mint más paranormális jelenségekhez. Parajelenségnek vagyunk kénytelenek nevezni a telepátiát is, mivel egy olyan információszerzési módrol van szó, amelyet egyetlen ma ismert érzékszervünk sem támogat. Mivel az emberek valamilyen szinten kivétel nélkül képesek telepatikus kapcsolatot kialakítani, és azt saját bőrükön megtapasztalni, talán ez lehet az oka annak, hogy a telepátiát nem sorolták a kutatók az áltudományos jelenségek kategóriájába.

Vizsgálatát azonban mégis meglehtősen későn tűzték napirendre a kutatók. Az első és kezdetleges vizsgálatát Dr. J. B. Rhine professzor Zenekártyás vizsgálatára alapozva végezték el.

Itt az adó, és a vevőszemély közötti távolság eleinte csak pár méter volt, és a kis távolság miatt az a gyanú is felmerült, hogy a kísérleti alanyok valamilyen módon összejátszanak, amire volt is példa. A kísérletet vezető kutatók ugyanis korán felismerték azt, hogy az adó és a vevő személyeknek rá kell tudniuk hangolódniuk egymás gondolati hullámhosszára. Ezt a ráhangolódási folyamatot nevezték el szinkronizációnak. Ez a folyamat tulajdonképpen valami olyasmit takar, mint amikor a rádióvevőt ráhangoljuk egy adó frekvenciájára. Mivel ez a folyamat sokkal hamarabb, mintegy spontán végbemegy olyan személyek között, akik vagy érzelmileg erősen kötődnek egymáshoz pl.: szerelmesek, vagy szülő gyermek kapcsolat, illetve egypetéjű ikrek, a kutatók ebben az irányban kezdtek el kutatásokat folytatni.

Egy ikerpárral történt meg az az eset, hogy jelentkeztek Sir Oliver Lodge-nál, aki ebben az időben a telepátia vizsgálatával foglalkozott, és azt állították, hogy ők képesek gondolatátvitelre, vagyis telepátiára, de csak akkor, ha foghatják egymás kezét.

A kísérletek valóban meglepően sikeresek voltak. Gyakorlatilag 100%-osak, és a professzor lelkesen folytatta a vizsgálatokat, mígnem kiderült, hogy amit ő gondolatátvitelnek hitt, az egyszerű csalás volt csupán. Az ikrek ugyanis kidolgoztak egy speciális kódrendszert, és így kommunikáltak egymással.

Ettől a pillanattól kezdve a kísérleti alanyok az összeszokás időszakától eltekintve nem is találkozhattak egymással, sőt sok esetben még társuk tartózkodási helyét sem ismerték.

A telepátia vizsgálatának egy újabb szakasza kezdődött, amikor az orvosok behatóbban kezdtek foglalkozni magának az agynak a működésével. Amikor felismerték azt, hogy agyunk működés közben bioelektromos jeleket bocsát ki, azt hitték, hogy a rejtélyt megoldották. Azt feltételezték ugyanis, hogy az emberi idegrendszer mint egy rádió-vevőkészülék, képes fogadni mások gondolati kisugárzását. Hogy elméletüket alátámasszák, egy olyan kísérletsorozatot terveztek, amely ezt az állítást iparkodott igazolni.

A kísérleti alanyokat egy-egy Faraday ketrecbe ültették, egymástól nem is nagy távolságban, csak nem egy helyiségben. A Faraday ketrecnek az a tulajdonsága, hogy minden elektromágneses hullámot leárnyékol. Ha tehát az emberi agy elektromágneses hullámok segítségével képes kapcsolatot teremteni egy másik tudattal, akkor ez a kapcsolatfelvétel az elektromosan leárnyékolt ketrecben nem fog működni. A kutatók legnagyobb sajnálatára azonban a telepatikus kapcsolatfelvétel a szokásos eredményeket hozta. Az elektromos leárnyékolás cseppet sem zavarta a kísérletben résztvevőket. A kísérletek eredményei felkeltették még a hadvezetés figyelmét is. A hadsereg talán abban reménykedett, hogy képes lesz olyan speciális ügynököket kiképezni, akik a beszerzett információkat telepatikus úton képesek közvetíteni, kiküszöbölve a hagyományos módszerekben rejlő kockázatokat.

Az írás befejező részében fény derül arra, hogy valóban alkalmazta a hadsereg vagy a NASA a telepatikus módszert, vagy az egész csak egy kitalált történet…

/Mikl Ottó összeállítása nyomán/

Thai masszázs

Napjainkban a nyugati kultúra, rohanó világában egyre népszerűbbé váló ősi gyógymód hosszú történeti múltra tekint vissza. Több mint 2500 évvel ezelőtt Indiából indult útjára és hódította meg Délkelet-Ázsiát. Alapítójaként egy észak-indiai orvost tartanak számon, Jivaka Kumar Bhaccát, aki Buddha kortársa és barátja, valamint az akkor uralkodó magadhai király, Bimbisara és az egész buddhista szerzetesrend orvosa volt. A masszázs technikája szájról szájra terjedt, általában a családokon belül. A fennmaradó kevés írásos ismeretanyagot, azaz a masszázsfolyamatokat ábrázoló közel 60 ábrát III.Rama király 1832-ben kőbe vésette a bangkoki Wat Po templom falán. E csodálatos hely - ahol a híres fekvő Buddha is megtalálható - mind a mai napig a masszázsképzés központja. A nyilvánosság felé 1962-ben nyitotta meg kapuit, majd 1991-ben Kumthorn Tangtrongchitrnak.

2009 májusában részt vettem egy életmódtáborban, Csillebércen. Az előadók között volt egy pár, akik thai masszázsból tartottak egy órás bemutatót. Addig fogalmam sem volt e masszázs technikáról, tudtam, hogy létezik, esetleg eszembe jutottak Thaiföld, ill. Bangkok híres-hírhedt éjszakái, ledér lányokkal, és kéjsóvár férfiakkal. És ennyi. Eddig.

A bemutató alatt párokba kellett rendeződjünk. Egy fél órát engem masszírozott a társam, egy fél órát én masszíroztam.
Abban az időszakban, hideg tavaszi napok jártak, így három réteg ruhába bújva fogtam neki a masszírozásnak. Azaz, az utánzásnak, hiszen ekkor, még csak leutánoztuk a mozdulatokat.

Amikor rajtam volt a sor, az első őt percben azt vettem észre, hogy elkezdek vetkőzni, egyik felső a másik után lekerült rólam. (A pólónál megálltam…). Nem a masszírozás intenzitása miatt. Egyáltalán nem volt megerőltető.Hanem, azért mert ez a masszázsforma elsődlegesen az energiákkal dolgozik.

Már ekkor eldöntöttem, hogy ez kell nekem, ezt meg kell tanulnom, olyan nagy hatással volt rám. Ugyanis a thai masszázst, páros jogának is hívják. Tartalmaz elemeket a Hatha jógából is.

A nyugati masszázstechnikákkal ellentétben a thai masszázsnál nem az izomzat megdolgozása az elsődleges cél, hanem a test energiáinak aktivizálása, ritmikus akupresszúrás nyomásokkal végig a test energiavonalai mentén.

Ugyanúgy, mint a reflexológiánál, az egészséges, harmonikus energiaáramlás a cél. Ahol blokk keletkezik, ott az egyik oldalon pangás van, a másik oldalon pedig energia hiány. Az energiaáramlás zavara pedig, hosszabb távon különböző betegségek okozója is lehet.

Az energiablokkok felszabadítása által helyreáll a test harmóniája, aktivizálódik öngyógyító ereje, erősödik ez által az immunrendszer, megszabadít a feszültségtől, könnyűnek, felszabadultnak érezzük magunkat. A masszőr nem csak a kezével dolgozik, igénybe veszi alkarját, könyökét, térdét, sőt a lábát is.

Tehát, nyújtó, lazító, nyomó, sőt van ahol „taposó”fogások tarkítják a masszázs koreográfiáját. Maga a koreográfia, több mint száz fogásból épül fel, így nem unalmas, részt kell venni benne a vendégnek is. Mind emellett a vendég olyan nagymértékben el tud lazulni, hogy néha alvás közeli állapotba kerül.

Sokszor, hála a halk relaxációs zenei kíséretnek, én is úgy ellazulok, hogy erőt kell vennem magamon. Együtt relaxálok a vendégemmel.

A masszázs, száraz masszázs, (nem olajos), a földön történik, matracon, könnyű, laza öltözetben, halk relaxációs zenével megspékelve.
Maga a mennyek országa.

További információk:
Szabadiné Kun Annamária
Tel: +36-06-70-335-7232
web: www.metamorfozis.eu vagy www.annamarimasszazs.5mp.eu

Jó éjszakát!

Alvás és pihenés közismert fogalmak, hiszen életünk egyharmadát tölti ki. Arra a kérdésre, hogy miért alszunk, az átlagember azt a nyilvánvalónak látszó feleletet adja, mert pihenésre van szükségünk a napi munkavégzéshez, életünk fenntartásához. A tudósok véleménye sem egyforma ezt a kérdést illetően. Egyesek szerint az alvásnak helyreállító, regeneráló szerepe van, ami a test és elsősorban az agy pihenését jelenti. Mások nézete szerint az alvás nem más, mint veleszületetten szervezett magatartásféleség. Így vagy úgy, de az köztudott, hogy alvásra szükségünk van és az sem mindegy, hogy milyen körülmények között hajtjuk fejünket álomra.
  Régről fennmaradt "babona", hogy ahová a macska fekszik, az ember számára nem megfelelő hely és ahol a kutya alszik, oda mi is nyugodtan fekhetünk. A radiesztézia valóban igazolta ezt a feltevést, hiszen ma már tudjuk, hogy a macskák szeretik a Hartmann sávok találkozását, és előszeretettel pihennek ilyen erősen megnövekedett mágneses térben. A kérdés csupán az, hogy ami a macskának nem ártalmas, az miért káros az emberre nézve.
Minden talajból kiálló fa, oszlop antennaszerűen magához vonzza, mintegy eltéríti a Hartmann sávokat. Természetesen ez az elmozdulás függ a földből kiálló tárgy nagyságától. Egy fa lombkoronája már nem elhanyagolható, így könnyen belátható, hogy itt szinte egymást érik a Hartmann sávok. A macska őse ebben a geopatikus környezetben élt évezredekig, itt érezte jól magát, hiszen ez volt az otthona. A házimacska nem tudja biztosítani magának ezt az otthont (Hartmann-tól dús lombkorona), így kénytelen megkeresni magának a hasonló mágneses tulajdonsággal rendelkező teret a földön. A kutya viszont a törzsfejlődés során a talajközeli geopatikus környezetben és viszonyok között élt mindig is. A talajközelben élő állatokra, így a kutyára is jellemző, hogy kerüli a Hartmann sávokat.
    Visszatérve az alvás problémájához. Sajnos ma egyre több ember küzd elalvási gondokkal, alvászavarokkal. Sokan a stresszes élettel, a nem megfelelő táplálkozással, a mozgáshiányos életmóddal magyarázzák ezt. Azonban van egy másik oka is a ma már szinte népbetegségnek tűnő problémának. Ez pedig nem más, mint a földsugárzás.

A radiesztéták egybehangzó véleménye szerint a földsugárzás az emberi szervezetre energia csökkentő hatással van. A megnövekedett mágneses térrel szemben a szervezet védekezni kezd és ez az immunrendszer gyengüléséhez vezethet. Ha éjszaka valamilyen földsugárzási zónában alszunk, a testünk nem képes regeneráló folyamatait maradéktalanul végrehajtani és ez fáradtan ébredéshez, levertséghez vezethet. Tipikus tünete ez annak az esetnek, amikor az ágy vízérsugárzásban áll. A másik nagyon gyakran hallható panasz a hajnali, éjfél illetve éjjel 2-3 óra közötti rendszeres felébredés. Ez az esetek nagy százalékában akkor tapasztalható, ha a fekhelyen Hartmann sugárzás található. A megfigyelések szerint a Hartmann sáv mágneses intenzitása ebben az időszakban kb. a háromszorosára nő, és nagy valószínűséggel ez okozza a szinte mindig ugyanabban az időben bekövetkező felébredéseket.

    Sokan felteszik a kérdést: Hogyan kell kialakítani az egészséges fekhelyet? A legfontosabb, hogy azon a helyen, ahol ágyunk áll, geopatikus sugárzás ne legyen. Nagyon lényeges továbbá az is, hogy a fekhely közvetlen környezetében (kb. 1 méter sugarú körben) elektromos berendezést ne helyezzünk el. Célszerű az égtájaknak megfelelő fekvés, vagyis fejünk északi irányba legyen, ha ez megoldható. Sajnos ma nagyon divatos a kisméretű hálószoba, hálófülke. Igaz, hogy ez méretét tekintve első látásra célszerűnek tűnik, azonban azt tudomásul kell venni, hogy az emberi szervezet igényli a teret. Ha leszűkítjük a bennünket körülvevő életteret, a szervezet nem tud megfelelő energiafelvételt folytatni, és ezáltal is gátolhatjuk a testünk regenerálódását.

    A leggyakrabban elhangzó kérdés azonban az, hogyan lehet védekezni a földsugárzások ellen. Természetesen a legjobb védekezés a sávok elkerülése, mint ahogy ezt már többször is leírtam. Sajnos azonban ez nem minden esetben oldható meg (éppen a kis lakás méretek miatt). A lényeg, hogy a földsugárzásokat rendszerüknél fogva próbáljuk csökkenteni. Erre különböző módszerek állnak rendelkezésre, amelyeket vizsgával rendelkező radiesztéták ismernek és a helyi geopatikus helyzetnek megfelelően alkalmaznak.

    Véleményem és tapasztalataim alapján mai rohanó világunkban több időt kellene fordítanunk saját magunkra, egészségünkre, mert ennek elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el. Hajlamosak vagyunk a hálószobán, a benne elhelyezett bútorokon takarékoskodni, nem gondolva arra, hogy mennyit árthatunk egészségünknek.

Ha szeretné Ön is megállapítani a saját fekhelyén található káros földsugárzásokat, jöjjön el 2011. március 26-27-én alaptanfolyamunkra. Részletek: ITT.

A telepátia /1. rész/

Az emberiség egyik kétségtelenül legnagyobb fegyverténye az a pillanat volt, amikor az első ember a Holdra tette a lábát. Rengeteget lehetett arról a munkáról olvasni, hogy milyen kutatásokat is végeztek az emberiség eme úttörői bolygónk kísérőjének a felszínén. Hosszas kutató és szervezési munka előzte meg ezt a nagyszerű pillanatot. Talán nem kell még megemlíteni sem azt, hogy minden egyes a Holdon töltött percet dollármilliókban lehetett csak kifejezni. Tehát az idő nagyon drága volt, és mégis a NASA egy olyan kísérletsorozatra kapott megbízást, amit az amerikai adófizetők elől gondosan eltitkolta. A kísérlet célja az volt, hogy bebizonyítsák egy különös emberi képesség meglétét, vagy pedig azt végleg meg tudják cáfolni. Ezt a képességet a köznyelv csak mint telepátiát, vagy hetedik érzéket emleget.

A telepátia kutatása korunk egyik legérdekesebb kutatási területe. Mert miről is van szó? A dolog lényege abban áll, hogy ha nagyon intenzíven foglalkoztat bennünket egy probléma, akkor egy olyan személy, aki fogékony a m gondolati kisugárzásainkra, akkor képesek azokat valamilyen módon érzékelni, és a tudatában több kevesebb benyomásként azt feldolgozni. A telepatikus képességet szinte minden ember megtapasztalta már valamilyen formában magán, de valószínűleg nem is gondolt arra, hogy telepatikus kapcsolat jött létre. Az ilyen típusú kapcsolatok leginkább csak megérzések, a meglátás szintjét csak nagyon ritkán érik el.

Lássunk néhány példát az elmondottakra…

Valószínűleg mindenkivel előfordult, hogy pont akkor jutott eszébe egy kedves ismerősének a neve, amikor rápillantott mondjuk a telefonra és az a következő pillanatban megcsörrent, és az a személy keresett bennünket, akire éppen gondoltunk. Véletlen lenne? Nem, hiszen a bennünket kereső személy intenzíven gondolt ránk, miközben a telefonszámunkat tárcsázta.

Vagy egy másik példa, ami a fiatal Lomonoszovval esett meg. Édesapja egy tengeri út során eltűnt, és senki sem hallott róla. Fiát persze érthető módon rendkívül foglalkoztatta apja rejtélyes eltűnése, és egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy egyszer csak úgy érezte, hogy kontaktusba került apja tudatával, és innen megtudta állapítani apja tartózkodási helyét. A gyors mentési manőver sajnos nem járt sikerrel, mivel a leendő tudós édesapját már csak holtan tudták hazaszállítani. De amikor a különös gondolatátvitel megtörtént, Lomonoszov professzor apja még életben volt! Ezt az esetet gyakran emlegetik a hatodik érzék egyik példájaként, pedig nem az.

Egy másik eset a híres magyar íróval, Fekete Istvánnal történt, akit egy vadászat során egy megsebesített vadkan támadott meg. Az író életét öreg kutyája mentette meg, aki váratlanul a helyszínen termett, és bár életével fizetett, a gazdáját sikerült megmentenie.Az író önéletrajzában írta le az esetet, és elmondta, hogy kb. abban az időben, amikor ő a vadkant megsebesítette, a felesége elmondása szerint a kutya hirtelen nyugtalanná vált, és eltépve pórázát elfutott. Mint tudjuk, még időben érkezett, hogy szeretett gazdáját megmentse. Az író elmondta, hogy sokat gondolt öreg vizslájára akkor, amikor rossz látási viszonyok közepette kereste a sebesült vadat. A kutya pedig azt érezte meg, hogy gazdája veszélyben van?

Akkor hát az állatok is képesek telepatikus kapcsolat kialakítására? Ennek a kérdésnek eredtek utána a princetoni egyetem kutatói, és érdekes megállapításokat tettek. Az első dolog az, amit megállapítottak az volt, hogy az állatokkal is lehet telepatikus kapcsolatot létesíteni, csak máshogyan. A kísérleti alany egy kutya volt, amelyet gazdája egy másik helyiségből próbált meg viselkedésében befolyásolni. Eleinte nem sok sikerrel, mivel a kutyának küldött gondolati parancsokra az állat egyáltalán nem reagált. De amikor képi információkat közölt négylábú barátjával, tehát vizuálisan elképzelte azt, hogy mit is akar tulajdonképpen, az állat viselkedése megváltozott, és elkezdett olyan dolgokat tenni, amit gazdája kért tőle. Például minden látható ok nélkül ásított, felállt és leült, vagy vakaródzott, mégpedig olyan sorrendben, ahogyan azt elvárták tőle.

Egy másik érdekes kísérlet sorozat alanya egy anyósnyelvként ismert növény és annak gondozója volt. A növény leveleire egy olyan érzékelőt szereltek fel, amelyik a levél bioelektromos ellenállását volt hivatott mérni. A növény tulajdonosát több száz kilométerrel arrébb, kellemetlen fizikai behatásoknak tették ki, persze annak beleegyezésével. A növény érdekes módon reagált a gazdáját ért behatásokra. Ha gondozóját kellems behatás érte, a levél nedvességtartalma emelkedett, és ezért ellenállása csökkent. Ha pedig gazdáját kellemetlen hatás érte, a nedvességtartalom csökkent, és ezzel együtt nőtt az ellenállása.

Sokan tehetik fel a kérdést, hogyan létezik az, hogy egy növény telepatikus kapcsolatot tart fenn gondozójával, hiszen nincs is idegrendszere. A választ sajnos a mai napig nem tudták a szakemberek megnyugtatóan megadni erre az esetre.

Az írás következő részében viszatérünk az emberekkel folytatott kísérletekre, és folytatjuk a telepátia vizsgálatával kapcsolatos történeti áttekintést.

/Mikl Ottó összeállítása nyomán/

A meditáció

A meditáció a mindennapos életünket megtöltő aggodalmak és az érzelmek függönye mögött rejtöző, belső lényegünk megtapasztalása. A meditáció fogalmát nem lehet elvonr kifejezésekkel leírni vagy egyértelműen és véglegesen leírni meghatározni: olyan dologról van szó, amit feltétlenül meg kell tapasztalni. Valójában a meditációt csak gyakorlással lehet megérteni és megtanulni.

Az elménken általában gondolatok, emlékek, neheztelések, vágyak kimerítő áradata halad keresztül. Az elménk nap mint nap, folyton munkálkodik, még akkor is, amikor alszunk, álmodunk. Feldolgozza az élményeket, folyamatosan elmerül mindenféle szorongásban és aggodalomban. Ez a mentális állapot, amelyet folyamatos feszültség jellemez, a „nem meditáció állapota”. Amikor eloszlik a gondolatok torlódása és az elme elcsendesül, akkor lehetséges a meditáció, mint az értékes csend, amelyben hozzáférhetünk a személyes igazságunkhoz.

A meditáció célja, hogy megtisztítsa az elmét. A meditációs gyakorlat valójában megtisztítja a gondolatokat a negatív érzelmektől (féltékenység, sóvárgás, irigység, stb.) amelyek lealacsonyítják a lényünket és az érzelmi szolgaság állapotába szorítanak vissza. A meditáció elvezeti az elmét a természetes nyugalom és tudatosság állapotába, elmélyíti az összpontosítást és a történésekbe és az őket előidéző igazi okokba történő behatolást.

A meditiláshoz nem kell valamely vallásban hinnünk. A hit koncepciója, ahogy pl. a katolikus doktrínában értik, nem egyezik meg a buddhizmus által kidolgozott hit koncepciójával. A buddhista filozófia, amelyet végtelen nyíltság és demokratikus hozzáállás jellemez, a „hinni” kifejezésnek olyan jelentést ad, amely inkább a „bizalommal lenni” kifejezéshez hasonlít: biztosak vagyunk egy dolog igazában, mert személyesen megbizonyosodhattunk róla.

A buddhimus nem kötelezi követőit arra, hogy valamely dogmákon alapuló hitet kövessenek, viszont fokozatosan elvezeti őket a személyiségük valódi és gyökeres átalakításához. A meditáló fokozatosan megváltoztatja azt, ahogy a többiekhez viszonyul, s az érzékennyé válás mély folyamatán keresztül javítja a saját jellemét és személységét. A meditáció bensőségesen tudatossá teszi a saját gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket, kifinomítja a koncentrálást és a logikai képességeket. Lépésről lépésre megvilágosítja a tudatalattit irányító folyamatokat és mechanizmusokat, elvezet a tények pontos értelmezéséhez, s úgy fedi fel őket, ahogy vannak, előítéletek és félreértelmezések nélkül.

A földalatti vízfolyások sugárzása

A radiesztézia a sugárzások érzékelésével, azok élő szervezetre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Szerteágazó terület, amelyet nehéz röviden bemutatni. Az elkövetkező három részben a sugárzások három nagy csoportját szeretném ismertetni. Az első alkalommal a - talán legismertebb - vízérsugárzást. A második részben a szabályos formában megjelenő sugárzásokat, a Hartmann és Curry hálót, végül pedig az ember alkotta elektromos berendezésekből kiáradó elektromágneses sugárzással foglalkozunk.

A radiesztéziát régen vízfakasztó tudománynak is nevezték. Nagyon sokáig csupán arra használták fel képességüket a korabeli radiesztéták, hogy kutak helyét jelöljék ki. Csak később kezdték összefüggésbe hozni a földben található vízerek sugárzását a betegségek kialakulásával. Ma már tudjuk, hogy a vízérsugárzások komoly szerepet játszanak a krónikus betegségek kialakulásában. Vannak tünetek, amelyek alapján teljes bizonyossággal vízerek jelenlétére, illetve hatására következtethetünk. Erről azonban kicsit később...
Walter - a yalei egyetem geológia tanára - szerint vízéren mind a földkéreg laza tömegeiben, mind a szilárd kőzetek repedéseit, hasadékait kitöltő, tehát élesen határolt szelvényekben lassan tovaszivárgó vizet értjük. A vízerek az altalajt igen nagyszámban, különböző irányokban és mélységekben szelik át, de úgy, hogy nem keverednek a talajvízzel és semmiféle összefüggésben nincsenek azokkal. A földalatti vízszivárgásoknál a víz útja geológiailag meghatározott és a víz áramlási iránya (folyásirány) a legalacsonyabb energiaszintű pont felé történik.

Georg Otto: Földsugárzás és egészség /161. oldal/

A vízérsugárzásokat leggyakrabban méretük alapján osztályozzuk. E szerint három csoportot különböztetünk meg. Az elsőbe a 200-400 mm szélességű vízerek tartoznak, amelyeket keskeny vízereknek is szoktunk nevezni. A második kategóriába a normál vízereket soroljuk, amelyek mérete 400-800 mm-es tartományba esik. Ez a leggyakrabban előforduló vízérsugárzási forma. Végül a harmadik csoportba a 800 mm-nél szélesebb vízfolyások tartoznak. Ezek néha több méteresek is lehetnek.
Egy másik osztályozási forma szerint megkülönböztetünk egyszeres és többszörös víz-érsugárzásokat. Az egyszeres vízérsugárzás akkor alakul ki, amikor egyetlen vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, és az e fölött lévő rétegben egy vízmederben szivárog a víz. Többszörös vízér alatt kell érteni, hogy több vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, különböző mélységekben, melyek mindegyike felett egy-egy vízmederben szivárog a víz. A többszörös vízerek fajtáinak végtelen a variációja, a sima kereszteződéstől az egymás feletti elhelyezkedésig.
Az egyszeres vízeret az jellemzi, hogy normál meteorológiai körülmények között negatív polaritású, vagyis az embertől energiát visz el. Miután a vízérsugárzás frekvenciatartománya megegyezik a szervek működési frekvenciatartományával, előfordulhat, hogy az adott frekvenciájú vízér eltalálja valamelyik szerv működési frekvenciáját. Attól energiát visz el, vagyis a szervet működésében gátolja. Ha sokáig van jelen a vízérsugárzás, akkor felboríthatja a szerv energiaháztartását és a folyamatos energiahiány miatt megbetegedés alakulhat ki.
Az 1930-as évek végén egy fizikus-radiesztéta dr. Henrick bizonyította be az előbb közölteket. Saját készítésű rádióadójának segítségével 1933 és 1938 között végzett megfigyeléseire alapozva megállapította, hogy a földalatti vízfolyások sugárzása nagyon kis intenzitású hosszú hullámokhoz tartozik, melynek sugárzási frekvenciája 1,8 Hz. Valószínűleg ezt a sugárzást a vízfolyás erős mágnesessége okozza, amely káros hatást fejt ki az élő szervezetekre.
A föld sugárzó zónái legerősebben a sokáig azonos helyen ülő vagy fekvő emberekre hat, te-hát az alvókra, vagy a fekvő betegekre. Számos vizsgálat és kísérlet igazolja, hogy a föld alatti vizek által kibocsátott sugárzás az alábbi betegségek kifejlődésének lehet okozója: asztma, reuma, vese- és húgyhólyagbetegségek, fülfájdalmak, szemproblémák, epilepszia sőt rák is.
1929-ben Freiherr von Pohl báró végzett egy érdekes kísérletet. Megtudta, hogy Wilsburg városkában sokan haltak meg rákban. Feltételezése alapján a kialakult betegségek fő oka a település alatt sűrűn húzódó vízerekben keresendő. Ennek igazolására felajánlotta a polgár-mesternek, hogy teljesen ingyen felméri a városkát, megkeresi és térképen rögzíti a vízereket. Csupán egyetlen kikötése volt, hogy a város tisztiorvosa egy ugyanolyan arányú térképen rajzolja be a házakat és kereszttel jelölje meg azokat ahol rákos betegek elhunytak. Elérkezett a várva várt nap, amikor a két térképet egymásra helyezték. Az eredmény megdöbbentő volt: a kereszttel megjelölt házak mind Pohl vízerei mentén feküdtek. A kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy a rák kialakulása és a vízérsugárzás között szoros kapcsolat van.
Természetesen nem minden ember egyformán fogékony a betegségekre illetve a sugárzásokra. A kevésbé ellenálló embereknél a betegség könnyebben, hamarabban jelentkezik. Egyeseknek elég öt évet eltölteniük egy vízfolyás fölött ahhoz, hogy rákosak legyenek, másoknál a betegség csak tíz-tizenöt év múlva jelentkezik, vagy egyáltalán nem. Ha nincs lehetőség annak megállapítására, hogy vízfolyás fölött lakunk-e, saját magunkat kell megfigyelnünk és észrevennünk közérzetünk bizonyos zavarait, amelyek a sugárzás káros hatásának jelei lehetnek. Ezek a következők:

    - állandó gyengeség felkeléskor, elnehezülés érzése;
    - nyugtalan alvás vagy álmatlanság;
    - a gyerekek éjszakára szüleikhez menekülnek, a felnőttek megváltoztatják az alvás helyét;
    - gyakori fejfájások;
    - idegbetegségek;
    - tartós reumás fájdalmak;
    - az emésztőrendszer zavarai;
    - krónikus torokgyulladás és gyomorhurut;
    - gerincbetegségek;
    - szívbetegségek.

Az összes említett betegség lefolyása lehet könnyebb vagy nehezebb, attól függően, milyen intenzív a sugárzás és mennyi ideje van kitéve valaki a sugárzás állandó hatásának.
A földalatti vízfolyások sugárzása az állatokra is káros hatással van. Az első jelek az étvágytalanság és a kedvetlenség. A következőkben a lábak felpüffednek, az állatok állandóan nyugtalanul mozognak és fáradtságuk ellenére sem akarnak lefeküdni. A legismertebb példa, hogy a kutyák kerülik a sugárzó helyeket, míg a macskák kifejezetten keresik azokat. A tehenek, a sertések a juhok is menekülnek a földsugárzások elöl. A tehenek görcsöket kapnak, meddővé válnak, előfordul, hogy tőgyük begyullad. A legelőn a már lelegelt fű maradékait tépdesik, mintha nem vennék észre a közelben húzódó buja növényzetet, amely a vízfolyás felett nő. A disznók még a legjobb táplálékon sem híznak és az állatorvos által felírt gyógyszerek sem segítenek. A méhek azonban jól érzik magukat a vízfolyások felett. A méhészek ezt kihasználva, szándékosan vízerek fölé telepítik kaptáraikat. Így legalább kétszer annyi mézet kapnak, mint másutt. Ugyanúgy a darazsak, szúnyogok, különböző légyfajták, a hangyák és a termeszek is szívesen élnek vízfolyások felett.
Hasonlóan viselkednek a növények is. Többségük jobban nő a sugárzástól mentes területen, de vannak olyanok is, amelyek a vízfolyások felett, vagy azok kereszteződésénél érzik jól magukat. Ilyen például a retek, a hagyma, a fokhagyma a bab, a zeller stb. De ilyen a kiváló gyógynövényként ismert csalán is. Az erdei fák pl. a jegenye, a bükk, a gesztenye nem kedvelik a besugárzott területeket, akárcsak a borsó, az uborka, a burgonya, a saláta stb. sem. A gyümölcsfák sem fejlődnek rendesen, ha sugárzónába ültetjük őket. Az is előfordul, hogy virágzanak, de termést nem hoznak. Intő figyelmeztető jel az is, ha a fa csúcsa elszárad. Az ilyen fától hiába várjuk, hogy kiheveri a bajt és újra növekedésnek indul.
A növényvilágban, de az állatoknál és az embernél is a rendellenes növekedés, a gyakori panaszok, a szervezet működési zavarai a bizonyíték arra, hogy a sugárzónák negatív hatást gyakorolnak az élő szervezetre.
A vízerek sugárzását a legegyszerűbben úgy védhetjük ki, ha fekhelyünket a káros helyről eltesszük egy semleges térbe. Ha ez nem megoldható, akkor ma már vannak olyan nagy biztonsággal működő árnyékoló elemek, amelyek biztosítják számunkra a kellemes és biztonságos tér létrehozását.