Miről árulkodnak a betűid?

A grafológiai vizsgálatok egyik tárgya a betűk jelentéstartalmának vizsgálata. A különböző szakkönyvek különféle tulajdonságokkal kötik össze a betűket, azonban ezek lényege többnyire egyezik. Az alábbiakban a legfontosabb betűkkel és azok leggyakrabban hangoztatott jelentésével ismerkedhet meg az olvasó.

 

a

A munka betűje. A gyakorlati embert, és annak a munkához való viszonyát jeleníti meg, azaz Én és a Munka. Ha az ovál magassága kisebb, mint a törzsvonal, akkor nagy megterhelés számára a végzett tevékenység. Ha nagyobb, mint a törzsvonal, alulfoglalkoztatottságról beszélünk, vagyis nem elegendő számára az a munka, amit végez, mert többre is képes lenne. Ha az ovál és a törzsvonal eltávolodik egymástól, nem szereti a munkáját, illetve abban az esetben, ha a törzsvonal írásakor hurkot képez, szívesen csinálja, élmény számára a munkája.

 

b

A birtoklás betűje. Az anyagi javakkal való viszonyt mutatja, annak megszerzésére és megtartására irányul törekvéseket. Ebben az esetben az anyagi javak alatt nemcsak pénzt értünk, hanem tárgyakat, érzelmeket, információkat, embereket, stb. ha az írott „b” betű zárt ovállá módosul, írója erősen szeretné a megszerzett javait meg is tartani, ha nyitott, annak nyitási nagysága mutatja, hogy mennyit enged el magától írója.

 

d

A család betűje. A családon belül is az anya és az apa viszonyát mutatja. A törzsvonal és az ovál távolsága, illetve egybeírása utal a szülők közti viszonyra (legalábbis ahogy az írásminta írója érzi), ezentúl ha a törzsvonal távol áll az ováltól, akkor az a családtól (anya, apa, testvérek) való elszakadást jelezheti. Ezenfelül a „d” törzsvonalának hurkossága a szellemi kihívások igényéről is tájékoztatást ad.

 

e

A szellemi önértékelés, és a szeretet betűje. Azt mutatja meg, hogy írója tisztában van-e szellemi értékeivel, nem becsüli-e túl, vagy éppen alul önmagát ezen a területen. Ezenfelül szeretetigényünk érzékeny mutatója. Torzulásai esetleges negatív élményekre utalhatnak.

 

f

A férfiszerep mutatója mindkét nem esetében. A férfiaknál a férfiasságot, a nőknél az ehhez való viszonyulást mutatja. Ha férfi esetében több a huroktartalom (alsózónában plusz hurok képzése), írója számára fontos a férfiasság, és annak megélése. Ha nő esetében több a huroktartalom, a férfiak mentálisan és fizikálisan is fontos szerepet játszanak életében.

 

g

A szexualitás betűje. Jelzi írójának vágyait, törekvéseit, élménykészségét és azok megvalósulását. Az ovál az „én”, a hurok pedig a szeuális érzék és érték mutatója. A hurok mérete mutatja az igényt, a hurok képzése és vonalvezetése az élmény megvalósulását. Formája pedig az élmény milyenségéről ad visszajelzést.

 

gy

A párkapcsolat, az intim párkapcsolat betűje. A kettős betűben a „g” az író személy, míg az „y” a párja, partnere. E két betű egymáshoz viszonyított nagysága, távolsága, valamint kötöttségük, vagy éppen kötetlenségük árulja el a kapcsolat minőségét. Az oválok az érzelmi, a hurkok a szexuális együttlét fontosságát és igényét jelzik.

 

i

A legteljesebb Én, az író személy „érték-mértéke”, azaz a személy önértékelését mutatja. abban az esetben az „i” betűk jellemzően kisebbek a többi középzónás betűnél, írójuk alulértékeli önmagát, míg ellenkező esetben túlságosan is magabiztos lehet attól, hogy többnek gondolja magát, mint ami. Az „i” betű magasságának változatossága az önbizalom ingadozását jelképezi.

 

k

A kreativitás, a kivitelezés betűje. Megmutatja, hogy írója a munkavégzés területén a tervező, vagy inkább a kivitelező típushoz tartozik. A felsőzónás hurok az elmélet (tervezés) fontosságát jelzi, míg a középzónában elhelyezkedő hurok kialakításából a gyakorlati kivitelezésre következtethetünk.

 

l

Az ismeretek, a tudás betűje, amely szellemiségünket. Ismereteinket jelöli. Megmutatja, hogy van-e igényünk az ismeretek megszerzésére, és rendelkezünk-e élményekkel a szellemi szféra területén. Jelzi ismereteink szélességét, mélységét, biztonságát. Pedagógus betűnek is nevezik, mert útmutatást ad arról is, hogy írója képes-e a megszerzett tudás átadására. Utal arra is, hogy az elsajátított ismereteket a személy hogyan képes a hétköznapokban alkalmazni, kamatoztatni.

 

m

A szociabilitás, a társasági kapcsolatok mutatója. Abból, hogy írója árkádosan vagy füzéresen írja, következtethetünk a közösség felé való nyitottságára vagy az ettől való elzárkózásra. Az „m” első törzsvonala az „én”, a második a „te”, azaz a közvetlen társ, barát vagy partner, míg a harmadik törzsvonal a közösséget jelképezi. Attól függően, hogy melyik nagyobb, mutatja a közösséghez való viszonyulást, illetve azt, hogy mit, illetve kiket tartunk fontosabbnak életünkben.

 

o

Az „o” az „a” mellett másik én-kép betű. A teljességet, a mások számára érzékelhető Én-t jelképezi. Az önértékelés betűje, melyben minden érzetünk tükröződik. Az ovál magassága az Én értékelését, szélessége az Én-érzetet, esetleges sérült alakja, formája pedig a negatív élményeket mutatja. Harmónia-érzés esetén telt, pszichés sérülések előfordulásakor viszont formátlan, törött, horpadt vagy szöges lehet.

 

p

A női nemiség, a nőiesség betűje. Férfiak esetében az ehhez való viszonyt, nőknél saját nemük elfogadását jelenti. Ha plusz huroktartalom jelentkezik a betű írásakor, férfiaknál a fokozott szexuális igényre, míg a nőknél a nőiesség, illetve annak hangsúlyozására utal.

 

s

A szerzés betűje, mely az író személy anyagi javak megszerzése terén kialakított szokásait árulja el. Ha képzése során a betű felső részénél történő irányváltáskor keletkezik plusz hurok, „mentális élményt” is jelenthet számára az anyagi javak megszerzése. Ha a betű alsó részén ír plusz hurkot, a pénz megszerzése „fizikai” örömöt jelent írója számára.

 

sz

A munkatársi kapcsolatok betűje, amelyben az „s” betű az írás készítője, míg a „z” betű a munkatársat mutatja. Kettejük munkakapcsolatára következtethetünk az „sz” írásából, annak távolságára, illetve közelségére, valamint az egymáshoz való viszonyukra.

 

t

A vezetés betűje, melyben az áthúzóvonal helye és kialakítása alapján következtetünk írójának vezetési képességeire. Vizsgálatával a jegyzet külön foglalkozik, ezért itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az áthúzóvonal magasságából az író személy dominancia igényére, a mások feletti „uralkodás” vágyára következtethetünk.

 

z

A harmónia betűje. Az író személy harmónia iránti igényét mutathatja meg, valamint azt, hogy képes-e ezt megteremteni önmaga és a külvilág között. Ha áthúzott a betű, a harmónia fontosságának megerősítéséről beszélhetünk, illetve túlbiztosító magatartásról. Ezenfelül az áthúzott „z” betű sok esetben a precizitás jele is.

További érdekességek és információk a grafológia világából a www.grafokontroll.hu weblapon.

Az alma „hatalma"

"Naponta egy alma távol tartja az orvost."
"Mielőtt ágyba bújsz, egy alma, s az orvos koldulni megy ma."

 

Sok hasonló mondás igazolja, hogy az almát ősidőktől fogva a gyógynövények közé sorolták. Egészen különleges figyelem övezte, hiszen már az ősi egyiptomiak, görögök és rómaiak tisztelték és szerették az almát, több tucatnyi változatát nemesítették ki. India ajurvédikus orvosai voltak az elsők, akik hasmenés gyógyítására írták fel betegeiknek. Kínai orvosok századokon keresztül használták az almafa kérgét cukorbetegség gyógyítására. A német herbalista Hildegard is nyers almát ajánlott az egészséges embereknek, és főtt almát minden betegségre első kezelésként. A sápkóros kislányokat egynémely vidéken olyan almával etették, amelybe napokon át vasszögek voltak beszurkálva.

Az almafa gyökerének kérge florizin keserű glikozidát tartalmaz, mely a malária parazitákat elpusztítja, ezért a kinin pótszere volt. A modern tudomány felfedezte, hogy az almának rendkívüli gyógyító értéke van, hála a gyümölcs húsának, ami gazdag pektinben (az érés során feloldódó rostok anyaga). A nyers, finoman reszelt alma a különböző eredetű hasmenéseknek, a vérhasnak és a paratifusznak gyakorlatban bevált gyógyszerre. Nyersen fogyasztva segíti az emésztést, vitamin-, foszfor- és almasav-tartalmánál fogva az agyra jótékonyan hat, a vese és a máj működését is szabályozza. Az almalé frissen üdítő és kiválasztást fokozó ital, láz, gyulladás, rekedtség, álmatlanság, köszvény és emésztés körüli zavar esetén is ajánlott. Fontos azonban megjegyezni, hogy főleg kismamáknak és kicsiny gyermekeknek almalé fogyasztása mellett kerülni kell a pácolt, az erősen fűszerezett ételeket és a füstölt húsokat.

Sok helyen találkozhatunk az almával a mitológiában és az elbeszélő művekben is. Az alma a megtermékenyülés, érzéki szerelem s az eredendő bűnnek szimbóluma volt. Az alma egy közkedvelt „írói eszköz”, hiszen számos jelentés társítható hozzá. A Mátyás király életéről szóló legendákban is számos helyen megjelenik ezen gyümölcs. Példaként álljon itt az „Alma mese”.

Mátyás király – Az alma mese

Mátyás király egy napon arra volt kíváncsi, hogy melyik katonája a legfurfangosabb, akkor, amikor az eszével kell győznie és nem a kardjával. A király egy aranyalmát tett egy nagy szőnyeg közepére és így szólt a katonákhoz:
−Aki nekem azt az almát úgy ideadja, hogy nem lép a szőnyegre, mégis felveszi onnan, azt megjutalmazom!
−Hozhatunk-e hálót, vagy horgot, vagy botot, használhatunk-e valami eszközt az alma megszerzésére? − kérdezte az egyik szószólója a katonáknak.
−Hozhattok, használhattok, akár hálót, akár horgot, ámbár nem hal ez, hogy horoggal, hálóval kifogjátok! Vehettek a kezetekbe botot, ásót, kapát, ámbár nem föld ez, hogy kapáljátok, ássátok, nem tűnik ez el, hogy bottal üssétek a kihűlt nyomát! Hozhattok, amit akartok! − Mosolygott a katonák okoskodásán a bölcs király.

Próbálta az egyik katona, horoggal, a másik hálóval, a harmadik bottal megszerezni az aranyalmát, de nem tudta egyik sem elérni anélkül, hogy a szőnyegre lépett volna. Amikor már mindenki próbát tett, de eredményt nem ért el, előállt a legkisebb, legifjabb katona.
−Tehetek-e én is próbát?
−Ha az eszedet használod, bizony tehetsz! — mosolygott rá a király.
Az okos katona lehajolt, megfogta a szőnyeget, szépen felgöngyölítette majd a közepéig. Így aztán elérhette a kezével az almát anélkül, hogy rálépett volna.
− Uram királyom! Íme az alma! − mondta, majd odavitte a királyhoz az aranyalmát!
− Néked adom, jutalmul! −szólt a király.
S így az igazságos Mátyás király megtudhatta melyik a legfurfangosabb katonája. A többi vitéz pedig tanult a történtekből – rájöttek, hogy néha az ész győzedelmeskedik az erő felett.

Színek és formák kavalkádja

A tanfolyamon készült Mandala

Győrben, a Metamorfózis Természetgyógyászati Központban a hétvégén immár második alkalommal került megrendezésre az üvegfestő, pontosabban a Magyar mandala készítő tanfolyam. A kétnapos oktatáson helyi és a környező országokból érkezett érdeklődőket Sántha Eszter kézműves vezette be az üvegfestés varázslatos világába. A formák szimbolikus jelentésén túl a hallgatók elsajátíthatták a különböző színek és színárnyalatok személyiségünk általi kifejeződését, valamint az ősi magyar szimbólumok jelentését. Az első napon előre elkészített sablonok alapján a résztvevők megtették az első lépéseket az üveg átformálásához vezető úton, és elkészítették életük első mandalájának kontúrvonalait. A délután folyamán aztán ez a fekete festékvonalak által határol, különböző formákat tartalmazó ábra hihetetlen átalakuláson ment keresztül a színek sokaságát felhasználó kezek által. A második nap csendes meditálással kezdődött, melynek során felszínre kerülhetett a tudat legmélyebb rétegeiben rejtőzködő alkotóember, és megszületett a résztvevők első önálló, saját tervezésű mandalája. De valójában mit is jelent ez a szó, hogy mandala?

Sántha Eszter
kézműves

A szó az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas=elme). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol évezredek óta mai is használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. Felépítését tekintve a mandala szimmetrikus kép, amelynek alapelmei geometrikus formák: kör, négyzet, háromszög és a többi sokszög. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket.

A kétnapos kurzus az elkészült színesebbnél színesebb és formájukat, alakjukat tekintve rendkívül változatos mandalák elemzésével zárult. A készítők a tanfolyam vezetőjének segítségével megtudhatták, hogy az általuk rajzolt formák milyen jelentéssel bírnak és személyiségük mely területeit jelenítik meg.

Most, hogy saját készítésű első mandalámat nézem elgondolkodom, hogy olyan varázslatos, eddig teljességgel ismeretlen területet fedezhettem fel, amely biztosan megváltoztatja további életemet, és bebizonyította számomra, hogy ha hiszek magamban és a bennem rejlő erőben és elszántságban, az eredmény nem marad el.

A mandala kaput nyit a szellemvilág és a magasabb én között, hogy általa részesei lehessünk a tökéletességnek, és ha a mandala kapcsolatot teremt, akkor a Metamorfózis Természetgyógyászati Központ szintén kapcsolatot nyit az érdeklődök és a jól képzett tanítók , mesterek között. Várunk szeretettel minden kedves érdeklődőt!

Hétköznapi mérgeink

A testünket és lelkünket is megterhelő napi munka után jólesik az otthon kényelme és nyugalma. Azonban nem is gondolnánk, hogy a biztonságosnak tartott lakásunk, házunk, illetve naponta használt eszközeink milyen sok, az egészségre ártalmas anyagot tartalmaznak. Az alábbiakban ebből olvashat némi ízelítőt.

Mosóporok - Dietil-ftalát

Az alkohol denaturálásához használt dietil-ftalát elsősorban a mosóporokban, a kozmetikumokban és a PVC-ben található meg. Az egyik legveszélyesebb összetevő, amely hozzájárulhat a nemi hormonok túl alacsony szintjéhez, de károsíthatja az immunrendszert és elősegítheti a rák kialakulását is.

Testápolók - Dietanolamin

Szerepet játszhat a rák kialakulásában a dietanolamin, röviden DEA. Ezt a színtelen vagy kristályos alkoholt oldószerek, valamint tisztítószerek gyártásához használják, de testápolók is tartalmazzák, mivel jól hidratál, ezáltal puhává varázsolja a bőrt.

Dezodorok - alumínium

A legtöbb ember életében nem telik el úgy nap, hogy ne fújná be magát dezodorral. Érdemes azonban megfontolni, hogy mikor és milyen izzadás elleni készítményt használunk, hiszen a német ÖKO-Test magazin tesztje az izzadásgátlók gyakori bőrirritáló hatásáról tanúskodik. A kutatások arra az eredményre vezettek, hogy a dezodorokban található alumínium eltömíti a pórusokat.

Samponok - Sodium laureth

A samponokhoz használt habképző anyag, a sodium laureth szulfát gyakran okoz bőrallergiát. Gyorsan felszívódik, és maradandó károsodást okozhat több szervben is - mint az agy, a máj vagy éppen a szem. Más anyagokkal kapcsolatba lépve pedig rákkeltő anyagokat hoz létre.

Mikrohullámú sütő

A legújabb kutatások szerint ugyan maga a mikrohullámú sütő nem okoz rákot – leszámítva a működése közben fellépő erős elektromágneses sugárzást -, ám, ha nem megfelelő edényeket használunk, azok szerkezetét képes rákkeltő vegyületté alakítani és az ételbe juttatni. Éppen ezért mindig csak olyan tálat helyezzünk a mikróban, amelyen szerepel az ezt megengedő jelzés.

Teflon

A teflon bevonatú serpenyők megkönnyítik a sütést. Tapadásmentességüket részben az előállításuk során használt perfluoroktánsavnak köszönhetik, ami azonban rákkeltő hatású. 230 cok fölött a PFO képes feloldódni és bejutni az ételbe, ezért soha ne hevítse ekkora hőfokra a teflon serpenyőjét, ha pedig a bevonata megsérült, dobja ki, nehogy a felváló PFO darabok belekerüljenek az ételbe.

Elemek (távirámyítókba és egyéb otthoni „kütyükbe”

Az elemgyártás során felhasznált kadmium egy erősen toxikus, rákkeltő elem, ami képes felhalmozódni az emberi szervezetben. Éppen ezért az elemeket mindig biztos helyen kell tartani, ahol kisgyerekek nem férhetnek hozzá. Az elhasznált akksikat és elemeket pedig ne tartogassuk sokáig otthon, dobjuk az erre a célra kihelyezett gyűjtőládákba.

A fejfájás természetes ellenszerei

Az idei nyár időjárási frontokban gazdagon telt, ami sokunk életét nehezítette meg. Izületi panaszok, álmatlanság, étvágytalanság, rossz közérzet, hogy csak néhány, jól ismert tünetet említsünk. És nem szabad elfeledkezni a leggyakoribb panaszról: a fejfájáról sem, aminek néhány természetes ellenszerét mutatja be az alábbi cikk.

Dió

Az olajos mag az E-vitamin egyik legbiztosabb forrása. Épp ezért a rendszeresen fogyasztott dió a dohányzás okozta fejfájás hatékony ellenszere lehet. Vitamin tartalmának köszönhetően erősíti a sejtfalakat, melyeket a nikotin károsít.

Citromfű

A népi gyógyászatban régóta ismeri a kellemes illatú fűszernövény egészségügyi hatásait. Friss leveleit kissé megtörve, leforrázva, és ihatóra hűlve –mézzel ízesítve – hatékony ellenszer. Legalább három deci teát kell elfogyasztani ahhoz, hogy a fejfájás elmúljon.

Tojás

A B12-ben gazdag vitaminforrás a menstruációs fejfájás esetén segít. Ha ugyanis szervezetben B12-vitamin hiány lép fel, egy speciális védőréteg leépül az idegsejtekről, minek következtében fokozódik a premenstruációs tünetegyüttes.

Hal

A fejfájásnak kialakulásának oka lehet az alacsony vércukorszint és az érrendszer nem megfelelő állapota. Mindkét problémán segíthet a halfogyasztás. Omega-3 zsírsav tartalma miatt hatásos lehet fejfájás ellen a makréla, a lazac és a hering.

Vasfű

Az ókorban a rómaiak szent füve volt. Leggyakrabban kimerültség ellen fogyasztották, amit ma is megtehetünk: tegyen két evőkanállal egy bögrébe, majd forrázza le két dl vízzel. Hagyja állni fél órát, majd kortyolgassa el.

Bazsalikom

Az erős, jellegzetes édeskés aromájú fűszernövényt nem csak pizzafűszerként használható! Morzsolja össze a bazsalikom leveleit, majd a felszabaduló illóolajok árasztotta aromát mélyen lélegezze be – ez segíteni fog a fájdalom elmulasztásában.

Sárgarépa

A-vitamin tartalmának köszönhetően hatást gyakorol a látóidegre, így segít a számítógépes munka okozta fejfájás megszüntetésében. Emellett pedig a bőrproblémákra is jótékony hatással van a zöldség fogyasztása.

Borsmenta

Stresszoldó és fájdalomcsillapító hatása miatt remekül használható fejfájás ellen. A teához egy csészényi forró vízzel forrázzon le két teáskanálnyi szárított borsmentát, majd 5-7 perc után szűrje le és lassan kortyolgassa el.

Grapefruit

Mivel a gyümölcs igen gazdag C-vitaminban, fogyasztásával enyhítő a megfázásos fejfájás. A kellemetlen tünet ilyenkor a blokkolt légutak miatt és az agy vérellátási hiánya következtében jön létre. Limonádé formájában is fogyasztható a grapefruit kifacsart leve.

Masszázs

A szervezet egyensúlyba hozására és a fejfájás elmulasztására remek természetes módszer a reflexológia. Az érzékelő pontok nyomásával mozgásba hozhatóak a test meridiánvonalai, ezzel gyógyító hatást gyakorolva a fizikai panaszra.

Jóga

A keleti mozgásforma gyakorlásával nem csak a megfelelő fizikai erőnlét érhető el, hanem elsajátítható a befelé figyelés, a test jelzéseinek „meghallása”. Éppen emiatt segít a jóga abban, hogy enyhítse a pszichés feszültséget és megszüntesse a fejfájást.

Látogasson el a Metamorfózis Jógaterembe és vegyen részt jógafoglalkozásainkon!

Győr, Fehérvári u. 80. (az ÉPFU Tekepálya mellett)

További képek a teremről >>

Hogyan operáltak a régiek /2. rész/

A sebészet, és talán nem túlzás, hogy az egész emberiség történetében sorsdöntő felfedezés volt az érzéstelenítés módszerének felismerése.

“Úgy hiszem a mai kor embere egyáltalán nem tudja megérteni, milyen felmérhetetlen forradalom kezdődött azon az 1846. október 16-i napon. Manapság már magam is gyakran úgy érzem, mintha ifjúságom e borzalmas sebészi gyakorlata nem is létezett volna. Még nem sokkal október 16-a előtt láttam egy sebészt, aki félelmetes amputációt végzett egy rákos nyelven. Tanúja voltam, amint a páciens sokkban kiszenvedett abban a pillanatban, amikor a fehéren izzó vas sisteregve hozzáért a nyelv csonkjához. Amikor a beteg már mindörökre elnémult, a teremben még visszhangzott utolsó kiáltása. És íme, néhány nappal később fiatal férfi feküdt Warren kése alatt, csendesen, jajgatás, mozgolódás nélkül, jótékony kábulatban, amely megmentette a fájdalomtól, számtalan elődjének elképzelhetetlen szenvedéseitől. A mindössze néhány percig tartó műtéttel megváltozott egész világunk. Fénysugár tört elő a sötétből, olyan ragyogóan, hogy az első pillanatban szinte mindnyájunkat megvakított.” Így idézi fel Jürgen Thorwald : A sebészek évszázada című könyvében ezt a jeles eseményt. Az éteres majd később a kloroformmal való érzéstelenítés egyre nagyobb teret hódított mind Európában, mind Amerikában. Ez már hatalmas előrelépés volt, de megoldatlan maradt még a legnagyobb probléma, a műtéteket oly gyakran követő sebfertőzés elkerülése.

A múlt század első felének sebésze nem nyújtott valami bizalomgerjesztő látvány. Műtőkabátja megkeményedett és elszíneződött a rászáradt vértől és gennytől. Ha befejezte egyik operációját, megtörölte kezét a törölközőbe és hozzáfogott a következőhöz. Hasonló módon tisztították a műszereket is. Csoda-e, ha a zsúfolt kórházi osztályokon a sebfertőzés akadálytalanul terjedt. Vérmérgezés következtében többen haltak meg, mint a sebesülés vagy műtét súlyossága miatt.

Főként Pasteur kutatásai és eredményei hatására dolgozta ki az angol Joseph Lister (1827-1912) új sebkezelési módszerét. Arra törekedett, hogy a baktériumokat – amelyek betegséget okoznak – fertőtlenítő oldattal a sebben ártalmatlanná tegye. 1867-ben első esete egy fiatal vasmunkás volt, akinek munka közben a lábszárán nyílt törés keletkezett. Ilyenkor az volt a szokás, hogy a vérmérgezés elkerülése érdekében a lábat egyszerűen levágják. Lister ezúttal azonban nem végzett amputációt, hanem a sebet karbolsav 3 %-os oldatával átitatott vászondarabbal kötötte be. Jól számított. Vastag varréteg keletkezett, a seb lassan, de szövődménymentesen gyógyult. Lister egész életében azon fáradozott, hogy sebkezelési eljárását tökéletesítse. Behatóan tanulmányozta a sebgyógyulás folyamatát. Bakteriológiai vizsgálatokat folytatott az ideális sebvarró anyag kikísérletezésére is.

Az erős nagyhatású fertőtlenítők azonban nemcsak a kórokozókat, hanem a testszöveteket is károsítják, és így hátráltatják a gyógyulási folyamatot. Mindinkább utat tört az a felismerés, hogy az az ideális sebészeti módszer, ha a műtéti terület fertőzését eleve megelőzik, ha “aszeptikusan” (vérmérgezés-mentesen) dolgoznak.

Mindig is akadtak sebészek, akik tiszta körülmények között igyekeztek operálni. Semmelweis kóroktani elmélete pedig – amit a gyermekágyi láz keletkezéséről vallott – az aszeptikus elv első következetes kifejtése volt. Sajnos akkor még igen kevesen követték ebben Semmelweist. A modern, tudományos alapokon nyugvó aszeptikus munkamódszert a XIX. Század elemei : a műtéti helyiség maximális tisztántartása, a műtéti ruházat, a kötszerek és műszerek sterilizálása, a maszk viselése stb.

Az aszeptikus szemléletnek fokozatos érvényesülésével javulni kezdtek a műtéti eredmények. Sorra elhárultak az akadályok az addig elvégezhetetlennek számító beavatkozások előtt. Az 1860-as évektől rendszeresen végeztek petefészek-daganatot eltávolító műtéteket. 1869-ben távolítottak el először sikeresen vesét. A 80-as évek végére megoldották a hasfal megnyitásával történő szülés, a császármetszés technikáját. Ebben az időszakban születtek meg az első idegsebészeti beavatkozások.

Hosszan sorolhatnánk még azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket a XIX. század végén és a XX. század elején a műtéttan különböző speciális területein elértek.

Hogyan operáltak a régiek /1. rész/

Manapság, amikor egy vakbélműtét vagy vesekő eltávolítás rutin eljárásnak minősül, szinte el sem tudjuk képzelni, hogy 150 évvel ezelőtt hihetetlen fájdalommal járó, életveszélyes operációk voltak. A fájdalomcsillapítás, sebfertőtlenítés nem olyan régi találmánya az emberiségnek - mint gondolnánk – és ezek nélkül sebészeti beavatkozás végezni ma már elképzelhetetlen lenne. Pedig volt idő, amikor ezen fogalmak ismeretlenek voltak a kor orvosai számára. Erről szól az alábbi írás.

A sebészet történetét nagy vonalakban két korszakra lehet bontani. A XIX. századot megelőző évezredekben lényegében azonos módon dolgoztak a sebészek: operáltak, de a has, a mell és a koponyaűr szerveihez nem nyúltak. Az a sebész aki megpróbálkozott e területek műtéteivel, halálos veszélynek tette ki páciensét a módszerek korszerűtlensége miatt.

A sebészeti beavatkozások kezdetét a távoli múlt köde takarja. A tapasztalat igen korán  megtaníthatta az ősembert, hogyan rögzítse gallyal a csonttörést, mi módon tegye helyre társa kificamított vállát vagy más izületét. Az ősi csontmaradványokról az is kiderül, hogy már több tízezer éve végeztek koponyalékelést.

De miért végezték ezeket a műveleteket? Az esetek egy részében orvosi meggondolásból. Ha valakinek nagyot ütnek a koponyájára, úgy  a csont berepedhet, betörhet. Ha ezt  a sérülést magára hagyják, rövidesen gennyesedés indul meg, és a halál elkerülhetetlen. A gyógyulás alapfeltétele a szennyezett csontszilánkok eltávolítása, a seb kitisztítása és bekötése. A koponyalékelésre tehát többnyire sebesülés miatt került sor. Ám az is előfordult, hogy valakinek gyakori fejfájás vagy visszatérő görcsrohamok miatt fúrták meg a koponyáját. Ilyenkor valószínűleg a benne feltételezett rossz szellem eltávozásához igyekeztek kaput nyitni.

Az antik sebészet a legmagasabb szintre a császári Rómában emelkedett, Galénosz idejében. A kor legkiválóbb orvosai között izommarást, érlekötést, légcsőmetszést is végeztek. A ránk maradt korabeli műszerek célszerűek, elegánsak, speciális beavatkozásokra is alkalmasak.

A Római Birodalom bukása után a sebészet fejlődése megrekedt. A középkorban az a kedvezőtlen  helyzet alakult ki, hogy a "belonosi" és a sebészeti tevékenység élesen szétvált. A középkori orvosok képzettsége elsősorban könyvtudáson alapult, elméleti jellegű maradt. Gyakorlati beavatkozásokra - ideértve a műtéteket is - nem vállalkoztak. Így különböző mesteremberek, borbélysebészek és fürdősök vágtak eret, köpölyöztek, adtak beöntést stb. A legnehezebb korabeli műtéteket a sebészek végezték. Ők ugyan az orvosoknál jóval kevesebb elméletet tanultak, többnyire latinul sem tudtak, de ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy ne lett volna köztük jó néhány igen rátermett szakember.

A sebészet fejlődési folyamata a XVI. századtól új lendületet vett. Akkor már sokan belátták, hogy a jó sebész legalább akkora, ha nem nagyobb értékű gyógyító munkát végez, mint az orvos. Többen közülük sikeresen operáltak lágyéksérvet, aranyeret, eltávolítottak húgyhólyag követ. Műtéti találékonyságuk sokszorosan bebizonyosodott a háborús sérültek ellátásakor.

Ambrosie Paré (1510-1590), a reneszánsz kor sebészetének kiemelkedő egyénisége volt. Hosszú tevékeny életében sok hadjáraton vett részt. Húsz könyvet írt, amelyek nagyban előmozdították a szakma fejlődését. Több fontos újítást vezetett  be, amelyek közül kiemelkedő a vérző erek fonállal történő lekötése. Ezt az eljárást ugyan nem ő találta ki, néhányan már a görög-római sebészetben is alkalmazták, de gyakori alkalmazása az ő nevéhez fűződik. A nagy ütőerek elvarásának főként a végtagcsonkolásnál (amputáció) volt nagy jelentősége. Ezzel a módszerrel lehetett csak biztosan megelőzni a későbbi utóvérzéseket, ami az operált beteg halálát okozhatta.

Paré érdemei közé tartozik, hogy a sebészek tevékenységi körét kiterjesztette a szülészetre is, ahol akkor már évszázadok óta többnyire csak tanulatlan bábák működtek. A XVI. századtól egyre inkább férfiak vezették le a szüléseket. E század végén megjelentek az első fogóműszerek, kialakult a speciális  műtéttan. Kezdetét vette a tudományos szintű szülészet.

A műtét által okozott fájdalmat már ősidők óta enyhíteni próbálták. Többnyire bódító hatású gyógynövényeket (ópium, beléndek, stb.) etettek, illetve bevált a tömény alkohol fogyasztása is. A végtagok operációinál a műtéti terület fölött erős szorítókötést helyeztek el, amivel a fájdalmat és a vérzést egyaránt csillapítani lehetett. A felületes érzékenységet helyi fagyasztással is  sikerült csökkenteni. Mindezek az eljárások azonban aligha mérsékelték lényegesen a páciens (ez a szó latinul "tűrő"-t jelent!) szenvedéseit. A műtétekhez bizony évezredeken keresztül hozzátartozott az operáltak jajveszékelése, kétségbeesett hánykolódása a kötelékek és a segítő személyzet szorításában.

Az is érthető, hogy e nyugtalanító körülmények között a sebésznek nem lehetett könnyű megőriznie a nyugalmát és tisztánlátását. Minél gyorsabban igyekezett túl lenni az egészen.

Ez a helyzet csak a múlt század negyvenes éveiben változott meg az altató hatású gázok feltalálásával. A nagy fordulat több szakaszban zajlott le

Humphry Davy (1788-1829) angol vegyész a nitrogén-monoxid nevű gázzal kísérletezett, amit önmagán is kipróbált. Észlelte, hogy a gáz belélegzése után kellemes részegségi állapot következik be, ami jókedvű ébredéssel végződik. Ezért "nevető gáznak" nevezte el. Megállapította fájdalomcsillapító hatását is. Tapasztalatait 1800-ban tette közzé, de az orvosokat egyenlőre nem érdekelte.

Ennek ellenére az Észak-Amerikai Georgia államban Crawford W.Loung (1815-1878) fiatal sebész 1842-ben étergázzal altatta el páciensét, majd műtétileg eltávolította bőrdaganatát úgy, hogy az mindebből semmit sem érzett.

Két évvel ezután, 1844-ben Horace Wells (1815-1848) bostoni fogorvos több foghúzást is végzett nitrogén-oxidul bódításban. Egy másik fogorvos, William Thomas Green Morton (1819-1868) lépett ezután színre. Ő éterrel próbálkozott úgy, hogy a folyadékot vászondarabra csepegtette, és arról lélegeztette be a pácienssel.

Az eljárás rendkívül gyorsan, hónapok alatt elterjedt, mind Amerikában, mind Európában.

A sebészeti munka feltételeit nagymértékben javította a helyi érzéstelenítés felfedezése. ez abból áll, hogy a műtét területére, vagy az azt ellátó érzőideg közvetlen közelébe a fájdalomérzést  megszüntető oldatot juttatnak be. Ez a dugattyús rendszerű injekciós fecskendő feltalálása után, az 1850-es évek elején realizálódott.

A műtéti érzéstelenítésre bevált oldat hatóanyagát a Dél-Amerikai kokain cserje leveléből vonták ki. Kiderült, hogy ha a kokainoldatból néhány cseppet a szem szaruhártyájára juttatnak, az érzéketlenné válik, s így nem fáj az operáció. Ugyanezt tapasztalták más testrészek nyálkahártyáin is.

Karl Schleich (1859-1922) német sebész próbálkozott meg először azzal, hogy injekcióval juttassa a kokaint a bőr alatti rétegekbe. Sok száz sikeres operáció után a eljárás 1902-től általános elfogadottá vált.
Az érzéstelenítési technikák lehetővé tették, hogy a sebészeknek ne kelljen munkájuk közben sietniük, figyelmüket az operációra összpontosíthassák. ez már hatalmas előrelépés volt, de megoldatlan maradt még a legnagyobb probléma, a műtéteket oly gyakran követő sebfertőzés elkerülése. Azonban erről a cikk második részében olvashatnak...

Az asztmáról röviden

Ez a betegség rohamszerűen fellépő légszomjban nyilvánul meg. Az asztma jellemzője a rendkívül nehéz légzés, melyet a hörgők falának ödémája, a hörgőcskék üregébe kiválasztott sűrű nyálka és az ezzel járó görcsös simaizom-összehúzódások okoznak.

A hörgők csőszerű szervek, amelyek a belélegzett levegő hőmérsékletét és nedvességtartalmát a kívánatosra állítják be, és a levegőt a tüdőhólyagocskákba szállítják, ahol az oxigént felveszi a vér. A hörgők nyálkahártyával béleltek, a nyálkahártyán lévő szőröcskék ritmikusan mozognak, a váladékot kifelé terelik.

A kiürülő nyálkahártya váladék magával ragadja a belélegzett levegőből származó szennyezőanyagokat és baktériumokat. A hörgők falában körkörös és spirális alakú izmok vannak, amelyek a hörgők szűkítésére vagy tágítására képesek.

Különféle hatások előidézhetik a nyálkahártyák váladéktermelésének a növekedését, a nyálkahártya duzzanatát, vagy a hörgők falába lévő izmok görcsös összehúzódását. Ha az utóbbi történik, akkor a légutak szűkülése miatt nehézzé válik a légzés. Ez a tüdőasztma jellemző tünete.

Kialakulását okozhatja:

- hörghurut (Bronchitis);

- allergia: a  tüdőasztma kialakulásának a leggyakoribb oka valamely idegentest iránti (pl.: virágpor, penészgomba, por, élelmiszer, állati szőr) allergia;

- terhelési asztma: különböző betegségekből adódóan bármely életkorban előfordulhat. Idősebb korban többnyire szívbetegség a kiváltó ok. Pszichés terhelés, stressz, szorongó félelem is hajlamosítanak a tüdőasztma kialakulására, de heves nevetés is okozhat asztmás rohamot.

A tüdőasztmát kiváltó ok tisztázásához szükségesek a következő adatok:

1.) Mikor lépett fel első ízben asztmatikus tünet?

2.) Volt-e már korábban is köhögés és köpetürítés?

3.) Milyen színű a köpet: sárga (baktériumokat tartalmaz), vagy fehér (allergia)?

4.) Mindig azonos helyzetben (nyugalomban, terhelés alatt, bizonyos évszakokban, a munkahelyen) lépnek-e fel a tünetek?

5.) A beteg életkora a betegség kezdetekor?

6.) Volt-e előzőleg olyan betegség, amely allergiás eredetre utal (pl. nátha, bőrbetegség, migrén, gyomor-, bélbántalmak)?

Kezelés:

Az asztma kezelésének célja elsősorban hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetése. A hörgőgörcs megszüntetése lényegében tüneti kezelés. A belélegezhető, ma már közvetlenül a tüdőbe juttatható hörgőtágító gyógyszerek másodpercek múlva hatni kezdenek, 1-2 perc alatt megszüntetik a fulladásérzést, és hatásuk 4-5, sőt a legújabbak esetében 12 órán át tart. A hatóanyagok orvos által adagolhatók tablettában - szájon át - vagy injekció formájában is. A hörgőtágítók túladagolása veszélyes lehet.

A hörgőtágítók kiegészítő kezelésként, alkalmanként használatosak, de nem helyettesíthetik az inhalációs szteroidokat, amelyek az asztma alapját képező - sokszor allergiás eredetű - gyulladás csökkentésére, illetve ezzel együtt a tünetek megelőzésére alkalmasak, és így a mai modern asztma kezelés alapját jelentik. Ezek a gyulladáscsökkentő gyógyszerek (szteroidok) a különböző korszerű inhalációs (belégzési) technikák segítségével közvetlenül a légutakba juttathatók, több nagyságrenddel csökkentve ezzel a bejuttatandó gyógyszer mennyiségét, valamint a nem kívánatos mellékhatások megjelenésének a kockázatát.

A gyulladáscsökkentő terápiára folyamatosan szükség van. A gyógyszerek adagolása az asztmás súlyossági stádiumoknak - a tünetek gyakorisága és a légzésfunkciós értékek alapján - megfelelően különböző.

Jelenleg a legkorszerűbb gyógymódnak számít a gyógyszerek száraz por formájában történő belélegzése. 4-5 évnél fiatalabb gyerekek számára a hajtógázas spray vagy az elektromos porlasztó jelenti a megoldást.

Ma már az a cél, hogy a hörgőtágítót és a gyulladáscsökkentőt lehetőleg egy készülékből tudja magának adagolni a beteg.

Enyhe esetben a tünetekért elsősorban felelős hisztamin ellen ható gyógyszerek is elegendőek szénanáthás betegnél. Ha azonban naponta több órán át kínzó nátha és orrdugulás jelentkezik, akkor ezt ki kell egészíteni az orrba bejuttatott gyulladáscsökkentő (szteroid) készítményekkel.

Hasznos tudnivalók

Az asztmás ember ne tartózkodjék dohányfüstös környezetben, mert az sokat ronthat állapotán. A tünetes időszakokban is jelentkezik nehéz légzés, amit a fulladó beteg hajlamos mozgásszegény életmóddal ellensúlyozni. Ez különösen gyermekeknél káros, mert a testi-lelki fejlődés zavarához és elhízáshoz vezethet.

Az is meggondolandó, hogy a mozgásszegény életmód csökkentheti a betegek panaszait, ezért esetleg nem is fordulnak idejében orvoshoz.

A sportolás, testmozgás tehát nem tilos, a gyerekeket se korlátozzuk, de oda kell figyelni, hogy milyen és mennyi mozgást végez nehézség nélkül. Már kicsi kortól kezdve nagyon jót tesz az úszás.

Az asztmások lehetőleg tiszta szabad levegőn mozogjanak, sportoljanak, csupán az allergiásoknál tanácsos pollenszezonban mégis inkább a teremsportot előnyben részesíteni, továbbá nyaranta allergén-szegény környezetet keresni (pl: hegyvidék).

Az asztmás nehézlégzés okainak ismeretéből adódik néhány fontos tudnivaló, ami elengedhetetlen az asztmás roham helyes ellátásához.

Nagyon kedvezőtlen, amit a beteg - gyermek és felnőtt egyaránt - tehet, az az erőltetett belégzés, a levegő után kapkodás, hiszen nem a levegővétel, hanem a kilégzés akadálya áll fenn. A helyzetet nehezíti, hogy a légszomj ösztönösen belégzésre készteti az asztmás embert. Ezért tudatosan kell megtanulni, hogyan juthat az asztmás tüdő elegendő friss oxigénhez. Mindenféle idegesség és kapkodás káros, ezért a legfontosabb, hogy a beteg megnyugtató környezetben legyen.

A tisztánlátó /4. rész/

A sorozat korábbi részeiben a clairvoyance, vagyis a hatodik érzék létének meglehetősen egyszerű vizsgálatáról olvashattak, amelynek alapjait dr. Rhine és felesége rakta le.

Miután hitelt érdemlően, laboratóriumi körülmények között sikerült nekik bemutatni a jelenséget, a tudományos világ ha nem is elfogadta, de el kezdte vizsgálni a jelenséget modernebb módszerek bevonásával is. Ők először is arra voltak kíváncsiak, hogy milyen körülmények között jelentkezik a látnoki képesség. A begyűjtött információkat gondosan elemezve érdekes következtetéseket vontak le. Az egyik dolog, ami feltűnt az volt, hogy az esetek döntő többségében olyankor aktiválódik ez a furcsa képesség, amikor valamilyen sorsformáló esemény bekövetkezte (katasztrófák, balesetek, betegségek, halálesetek) ha nem is várható, de a küszöbön áll. Lássunk egy-két ilyen konkrét esetet: 1965. október 21-én az angliai Aberfanti iskolát egy szénlavina több más épülettel együtt maga alá temetett. 128 gyermek halt meg a szerencsétlenség során. A katasztrófát megelőző napokban Plymuthban, és más környező városban többen jegyezték le naplójukban azt, hogy vagy vízióban mit láttak, vagy mit álmodtak. Az esetek elemzésekor több ponton kapcsolódtak a leírások az esethez. Ezek a pontok a domboldalon lezúduló fekete tömeg, a menekülő gyermekek kétségbe esett sikolya, és a menteni próbáló emberek voltak.

Egy másik eset még korábban történt, de jól mutatja, hogy ha hallgatunk a bennünk szunnyadó hangra, az még az életünket is megmentheti. A történetet mindenki jól ismeri, a Titanic hajó katasztrófájáról van szó. Kevésbé ismert azonban az a tény, hogy a végzetes napon, amikor a Titanic elindult utolsó útjára, nem mindenki foglalta el a helyét az indulásig. Azok az utasok, akik lemaradtak a hajóról, elmondták, hogy több egymást követő éjszkán is azt álmodták, hogy jeges vízben fuldokolnak, vagy hogy a hajó elsüllyed. Voltak olyanok is, akik még azt is megálmodták, hogy a Titanic jéghegynek ütközik. A kutatóknak az tűnt fel legkorábban, hogy az érzékek feletti érzékelés képessége az esetek döntő többségében alvás közben nyilvánul meg legerőteljesebben. Ezt az eredményt aztán felhasználva, komples kutatási programokat dolgoztak ki. Kimutatták ugyanis, hogy minél jobban elveszíti az ember a kontrollt gondolatai felett, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy valakinek látomásai, megérzései támadnak. Az első jelenség, amit vizsgálat alá vettek, az a sokat emlegetett „Zr-ansz” állapot volt. Megállapították azt, hogy ez az állapot egy erősen beszűkült tudatállapotnak felel meg, amikor is a médium kapcsolata a külvilággal szinte teljesen megszakad, a kapcsolattartás gyakran csak egy személyre vonatkozik, a médium csak az ő hangját képes meghallani, a kapott utasításokat végrehajtani. Zransz állapotban a tudat gyakran elveszíti a kapcsolatát a testtel, és még extrém nagy fájdalom behatásokat sem képes érzékelni.

A másik jelenség, amit vizsgáltak, az a hipnózis volt. Hamarosan megállapították, hogy párhuzam vonható a hipnotizált személy viselkedése, és a médiumi transzállapot között azzal a különséggel, hogy a transzállapotot a médium hozza létre, mintegy hipnitizálva önmagát. Mivel a tudatbeszűkült állapotot nagyon fárasztó fenntartani, érthető, hogy a legtöbb médium elsötétített helyiségben tartotta bemutatóit, mintegy ingerszegény környezetben próbálva tartani önmagát.

 A harmadik eset, amit vizsgáltak a kutatók, az az ún. jósálmodás volt. Megállapították azt, hogy a jósálmok általában vagy közvetlenül elalvás előtt, vagy közvetlenül ébredés előtt a legintenzívebbek.

A vizsgálatok ebben az irányban indultak el, két okból is. Az első, és legnyomósabb érv az volt, hogy sokan viszolyognak a hipnózisnak még a gondolatától is. A másik ok, amiért az álomkutatást választották, az az volt, hogy iparkodtak a kutatók olyan személyeket találni, akik mindenféle tekintetben teljesen hétköznapiak voltak. Az álomkutatás során jöttek aztán rá, hogy ha a kísérleti alannyal fenn is akarják tartani a kapcsolatot, nem szabad engedni mégsem azt, hogy elaludjon. Ennek a problémának az áthidalására dolgozták ki az ingerszegény vizsgálati eljárást. A módszer roppant hasznos és viszonylag egyszerű. A vizsgálati alanyt egy vízzel teli medencébe helyezik, ahol a víz sókoncentrációjának változtatásával el tudják érni azt, hogy az alany a víz színén lebeg. A víz hőmérsékletét olyan értéken tartják, hogy a személy nem érzékeli azt sem hidegnek, sem pedig melegnek. A szemet leragasztják, a fülre pedig vízálló fejhallgatót helyeznek, amely halk, súgó zajt sugároz folyamatosan a fülekbe, ezen felül pedig a kapcsolattartás eszköze is, hiszen a kísérletvezető a fejhallgatón keresztül képes kommunikálni a kísérleti alannyal. A kutatások mind a mai napig tartanak, de az eredmények a kutatókat igazolták: azok a személyek, akik semmiféle látnoki képességgel nem rendelkeztek, az ingerszegény vizsgálati módszer alkalmazásával képesek voltak pozitív eredményeket felmutatni. Ez azt jelenti egyes kutatók szerint, hogy a látnoki képesség, a clairvoyance képesség mindenkiben megtalálható, de csak akkor érezzük azt, hogy aktiválódott, ha az emberi agy tudatos régióiban olyan erősségű üzeneteket képes küldeni, hogy azt tudomásul is tudjuk venni. Vannak emberek, akik ezekre a jelzésekre valamilyen okból kifolyólag fogékonyabbak, és éber állapotban is képesek venni agyuk ilyetén megérzéseit. A legtöbb embernek azonban úgymond ingerszegénykörnyezetbe kell kerülnie ahhoz, hogy a külvilág zavaró információitól megszabadulva, képessé váljanak arra, hogy megérzéseinket egyáltalán érzékelni tudják.

Erre legalkalmasabb módszer az alvás, amit mindenki művel, amásik módszer pedig a meditációs állapot, vagy annak mélyebb formája a sokat emlegetett transzállapot. Az utóbbi két módszer elsajátítására azonban nem mindenki alkalmas.

/Mikl Ottó összeállítása nyomán/

Allergia

Az allergia manapság népbetegségnek számít. Sokan szenvednek ettől a vissza-visszatérő betegségtől, amelyre még napjainkban sincs egyértelmű és egyszerűen alkalmazható gyógymód. Ahhoz, hogy mi magunk is tudjunk tenni az allergia ellen, illetve képesek legyünk a tüneteket megelőzni vagy csökkenteni, meg kell ismerkednünk magával a betegséggel.

Az allergia tulajdonképpen az emberi szervezet megváltozott, túlérzékenységi reakciója, mely egy általában testidegen anyag pl. vegyszer, baktérium ismételt bevitele során alakul ki. Vagyis az immunrendszernek egy olyan kóros túlműködése, amikor a mindannyiunkat körülvevő, önmagukban békés anyagok ellen indul támadásba saját eszközeivel szervezetünk gyulladást kiváltva, panaszokat okozva. Ezek a panaszok a viszketés, duzzanat, vérbőség, esetleg fájdalom, illetve az adott szerv kóros működése. A hajlam igazoltan öröklődik az ilyen reakciókra, a panaszok azonban valamilyen külső erős inger hatására kezdenek megnyilvánulni.

A tudósok kimutatták, hogy az érzékennyé váláshoz idő kell, pontosabban ismételten kell találkozni az allergiát kiváltó anyaggal.  A túlérzékenység kialakulási ideje igen változó. Kialakulhat a második Maripen tabletta után a penicillin allergia, de lehet, hogy ötven tavaszon keresztül gondtalanul szívja be valaki az orrába, a tüdejébe a friss pollennel teli levegőt, míg az ötvenegyediken náthával, köhögéssel reagál rá.

Az allergiás betegségek döntő többsége azokon a "felületeken", szerveken (és nem -ben!) jelentkezik, amelyek a külvilággal kapcsolatban állnak. Egyértelműen ilyen terület a bőr. Szintén határfelületnek számítanak a légutak, a szem kötőhártyájával az orrnyálkahártyán, a gégén,a hörgőkön át a tüdőhólyagocskákig, valamint a bélcsatorna a száj nyálkahártyájától végig az egész bélrendszeren a vastagbélig, a végbélig. Az egész szervezetet érintő súlyos allergiás betegség az anafilaxiás reakció. (Ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt.) Akkor jön létre, ha nagyfokú a túlérzékenység, és igen nagy mennyiségű allergénnel találkozik a szervezet. Vagy akkor, ha az allergén a határoló felületeken könnyedén át tud jutni. Ilyen helyzet alakulhat ki méhcsípés allergiában, illetve gyógyszer injekcióban való beadása esetén,az adott szerre allergiás betegben.

A panaszokat tekintve hét nagy csoportba oszthatóak az allergiás negbetegedések:

1. csalánkiütés, ekcéma, sömör: ebben az esetben a bőrön keletkeznek kiütések, akár az egész testet elborítva;

2. szénanátha: ez vízszerű, makacs, akár hetekig tartó vagy gyakran visszatérő orrfolyás formájában jelentkezik láz nélkül;

3. asztma: száraz köhögés, nehéz légzés, majd az esetek nagy részében szabad füllel is hallhatóvá váló légzés, fulladás illetve légszomj;

4. ún. inhalatív allergia: vagyis a pollen, virágpor allergia,a porallergia, és az állati szőrökre való túlérzékenység;

5. kontakt allergia: a fémek, a vegyipar termékei által kialakult allergiás bőrgyulladás;

6. ételallergia: a bélből felszívódva testszerte vagy speciális helyeken jelentkező panaszok, amelyek hányást, hasmenést, hasi fájdalmakat válthatnak ki a bélrendszerben;

7. gyógyszerallergia: a leggyakrabban allergiát okozó gyógyszer a penicillin és rengeteg újabbnál újabb szintetikus változatai.

 

Okok és okozók (néhány a számtalanból)

- virágpor, füvek, fák vagy bokrok virágpora, amit a szél terjeszt;

- porszerű állatszőr vagy pikkely;

- házi por: a házi poratka félmilliméter nagyságú, pókszerű állat. Legkedvesebb táplálék a lekoptatott emberi bőrsejtek. Kedvelt tartózkodási helye az ágy. Az atka száraz ürüléke adja

  ki az egyéb porral keveredve a "házi port";

- penészgombák;

- liszt, cement;

- élelmiszer, főként tehéntej és tyúktojásfehérje;

- élelmiszer-adalékok;

- légszennyező anyagok, főként formaaldehid és kén-dioxid;

- vegyi anyagok a kozmetikai és mosószerekben, a tisztítószerekben, a festékekben;

- számos vegyi anyag a munkahelyen;

- gyógyszerek: főleg penicillin, acetilszalicil-sav és a vénába adott kontrasztanyag röntgenvizsgálatoknál;

Az okok között egyre gyakrabban találjuk meg a káros földsugárzásokat is, melyek legyengítve immunrendszerünket segítenek hozzá az allergiás tünetekhez.

A tisztánlátó /3. rész/

Az 1920-as évekig a hatodik érzéket, vagy más néven a Clairvoyance meglétét, illetve a jelenséget nem, vagy csak szórványosan vizsgálták a kutatók. Pedig látnokokban, jósokban soha nem volt hiány. Sőt, ebben az időben élte fénykorát Edgar Cayce, az amerikai látnokcézár, akit hazájában csak mint „az alvó prófétát” tartották számon. Edgar élete és munkássága egy könyvtárat is megtölthetne, ha létezne ilyen. Egy személyben volt látnok és jós, telepata és csodás képességű gyógyító. Képes volt levitálni és két helyen megjelenni (bilokáció). Érintésére sebek gyógyultak be és tárgyak mozdultak el a közelében. Nagyobb távolságból el tudott téríteni iránytűket, pusztán akarati ráhatással. Tudása transzállapotban nyilvánult meg, amikor is a tanulatlan és műveletlen médium jelentős szellemi változáson ment át. Intelligenciaszintje éber állapotban például a 100-at sem érte el, de transzban mért eredményei 170-es IQ-t mutattak.Fő tevékenysége abból állt, hogy orvosok jelenlétében rejktélyes betegségben szenvedő embereket diagnosztizált, terápiákat javasolt számukra sőt, gyógyszerrecepteket is összeállított. Diagnózisait bonyolult orvosi szakkifejezéseket használva magyarázta meg a jelenlévő orvosoknak, mely megállapítások az esetek jelentős többségében helytállónak bizonyultak. Amikor azonban magához tért, semmire sem emlékezett. Szóval vizsgálati alanyban nem lett volna hiány, de értő, és a témával elfogulatlan szakértőben annál inkább. A Claivoyance vizsgálatára tudományos módszerekkel egészen az 1920-as évekig kellett várni. Ekkor kezdett a témával behatóan foglalkozni dr. B. Rhine és felesége, Louisa, akik abból a feltételezésből indultak ki, hogy ha egy képesség – bármilyen ritka is legyen annak megjelenési formája – egy emberben megtalálható, az mindenkiben jelen kell, hogy legyen, csak más és más intenzitásban. Hogy elméletüket igazolják, egyetemistákon kezdtek el vizsgálatokat végezni. Első lépésként személyiségjegyeik alapján két csoportot hoztak létre. Az egyik csoport zárkózott, az újtól és szokatlan dolgoktól magukat távol tartó emberek voltak. A másik csoportba azok az emberek tartoztak, akiket nyitott gondolkozásúaknak tartunk. A következő tesztsorozatban mindkét csoportot újabb alcsoportra bontották, annak megfelelően, hogy vallásosak vagy sem. A következő kérdéssorozatban pedig arra próbáltak választ kapni, hogy hisznek-e a jelenlévők a parapszichológiában, és hogy éltek-e már át életükben valami olyat, amit ma sem tudnak megmagyarázni maguknak. A tulajdonképpeni vizsgálatok valójában meglehetősen egyszerűek voltak. Ezeket bárki odahaza elvégezheti, nem kell hozzá semmi más, csak dobókockák, meg egy 25 lapos kártyacsomag (Zener-kártya). A dobókockás kísérletnél a vizsgálati alanynak tippelnie kellett, hogy a kísérletvezető páros vagy páratlan számot dob-e a kockával. A kísérletet több százszor végezték el, majd statisztikailag feldolgozták az adott válaszokat. A Zener-kártyás módszernél a kísérletvezető egy paraván mögött foglalt helyet, és az előtte lévő összekevert csomagból húzott egy lapot, amit azonban nem nézhetett meg, hanem lapjával lefelé egy dobozba helyezett. A kapott tippet itt is gondosan lejegyezték. Ahhoz, hogy értékelhető legyen az eredmény, most is több száz menetet tartottak, majd a kapott eredményt statisztikailag értékelték. Dr. Rhine a valószínűségszámítás alapján arra a feltételezésre jutott, hogy ha az eredmények 50 % körül mozognak, akkor a válaszok helyessége, illetve helytelensége csupán a véletlen műve lehet. A kapott eredmények azonban a kutató házaspár teóriáját igazolták! Az a csoport ugyanis, amelyik nyitott személyiségű, vallásos és a parapszichológiában hívő emberekből állt, 65 %-os átlageredményeket produkált. Ez a kísérletsorozat volt az eslő, amelyik igazolni látszott azt, hogy a legtöbb ember rendelkezik olyan képességgel, hogy bizonyos körülmények hatására információk kerülhetnek a birtokukba, amelyeket egyetlen ma ismert érzékszervünk sem szolgáltathat. Sőt, egy további érdekes dologra is fény derült: ha egy gyengén teljesítő kísérleti alany eredményeit szándékosan meghamisították, és nagyon jó eredményeket közöltek vele, a következő tesztsorozatbanokban az érintett személy eredményei ugrásszerűen javulni kezdtek. Ez további bizonyítéknak látszott arra nézve, hogy a látnoki képességet – ha tudattalanul is – de irányítani vagyunk képesek. Rhine professzor és felesége tulajdonképpen azt bizonyította be, hogy a kísérletben részt vevő személyek érzékszerveik használata nélkül is látják a kártyákon az ábrákat, és ez akkor is így van, amikor senki sem tudja, hogy mit ábrázolnak a lapok. Tehát a telepátia, vagyis a gondolatolvasás ez esetben nem játszott közre.

A következő – egyben befejező – részben a jelenség modernebb vizsgálatával foglalkozunk.

/Mikl Ottó összeállítása nyomán/

Karakterológia /3.rész/

A típustanok egykori népszerűségének egyik fő oka az volt, hogy azok könnyen érthető, a gyakorlatban jól használható eszköznek tűntek, amely segítségével még egy avatatlan laikus is könnyen meg tudta ítélni, milyen személyiséggel áll szemben. Az értelmiség körében mutatkozó közkedveltség azonban nem bizonyult tartósnak. A „klasszikus” típustanok visszaidézésénél mai szerzők többnyire két fontosabb alkotót emelnek ki: egy német és egy amerikai orvost: Kretschmert és Sheldont.

William Sheldon

Az előző részben megemlékeztünk Kretschmer munkásságáról. Az ő elméletét gondolta tovább az amerikai William Sheldon (1898-1977) pszichológus, aki kutatásaiban általában egészséges személyeket vizsgált. Főiskolai és egyetemi hallgatók ezreiről készített fényképet minden irányból: elölről, hátulról, oldalról. A képeket több megítélő segítségével csoportokba soroltatta, hasonlóság szerint; a megítélők alakították ki az osztályozási szempontokat is. Egymást kizáró, minden személyre alkalmazható, valamint több megítélő számára egyértelmű kategóriákkal dolgoztak, ezekből bontakoztak ki a későbbiekben kialakított alkattípusok és a hozzájuk kapcsolódó alkati és temperamentumskálák.

Sheldon megkülönböztetett ektomorf, endomorf és mezomorf alkatot. Az elnevezések a külső, középső és belső csíralemezre utalnak, mivel a 20. század elején már ismert volt az orvosok számára, hogy a külső, középső és belső csíralemezből különböző testrészek fejlődnek ki az egyedfejlődés során, viszont fejlődésük nem azonos ütemű. Az elmélet szerint a fő alkati jellemzőket a domináns csíralemez határozza meg, az endodermából alakul ki a bél- és emésztőrendszer, a mezodermából az izomrendszer, az inak és a támasztószövetek, az ektodermából az idegrendszer, a hámszövet, valamint az érzékszervek. Fejlődésük üteme hatással lesz ezáltal a személyiségre és a testalkatra is.

	testalkat	jellem
Endomorf	kerekded, puha, fejlett viszcerális rendszer	barátságos, társaságkedvelő, kényelemszerető, békés természetű
Mezomor	szögletes, izmos, csontos	aktív, kockázatvállaló, harcias
Ektomorf	törékeny, vékony csontú, satnya izomzatú, lapos mellkasú	csendes, magának való, tartózkodó, érzékeny

Sheldon fontos érdeme, hogy a viselkedés leírására újszerű módszereket használt, pl. személyiség-, viselkedés- és alkatbecslő skálákat. Ezzel együtt számos módszertani probléma merült fel. A ma már elavult szemléletű biológiai háttérmechanizmusok feltételezésén túl, egyik legfontosabb kritikai szempont a vizsgálataiban szereplő megítélők függetlenségének hiánya volt. Mindazonáltal, vizsgálatainak értékét egyértelművé teszi, hogy Child (1950) hasonló adatforrások által sikerrel tudta reprodukálni a három típust.

Ivan Petrovics Pavlov (1849-1936) a feltételes reflexek módszerével igyekezett feltárni az izgalmi és gátlási idegfolyamatok alapvető tulajdonságait: erejét, egyensúlyát, mozgékonyságát, majd ezek kombinációjával jellemezte a kutyák viselkedését. Elmélete szerint négy jól elkülöníthető típust különböztetett meg:

1. élénk típus: izgalmi és gátlási folyamatai erősek, terjedésük gyors, kiegyensúlyozott; a típusra a gyors,

   

   Ivan Petrovics Pavlov

   mozgékony reagálás, könnyen kiváltható cselekvések jellemzők, reakciói azonban kevéssé tartósak, változékonyak
2. féktelen: izgalmi folyamatai erősek és gyorsak, a gátlás azonban gyenge, így kiegyensúlyozatlan a kettő közti viszony, izgalmi dominancia jellemzi; a külső hatásokra intenzíven reagál, hajlamos az agresszivitásra; a gátlási folyamatok gyengesége miatt gyakran alkalmazkodási nehézségek jellemzik
3. nyugodt típus: az izgalmi és gátlási folyamatok kiegyensúlyozottak, erősek, de lassúak; jellemző rá a tartós, stabil reagálási mód; az idegrendsueri terheléseket jól tűri;  nyugodt, kiegyensúlyozott
4. gyenge típus: az izgalmi és gátlási folyamatok egyaránt gyengék, lassúak; alkalmazkodása nehézkes, az idegrendszeri terheléseket nehezen viseli el, túl érzékeny

A cikksorozat következő részében Carl Gustav Jung pszichológiai megközelítésével ismerkedünk meg.