A masszázs az egyik legegyszerűbb és legtermészetesebb módszer, amellyel a betegségeket megelőzhetjük, egészségünket és teljesítőképességünket megőrizhetjük. Amikor fájó hátunkat megdörzsöljük, arcunkon a ráncokat kezünkkel kisimítjuk, az ösztönünket követjük anélkül, hogy cselekedetünk hatásával tisztában volnánk.
A masszázs története
A masszázs minden valószínűség szerint egyidős az emberiséggel, és ősi ösztön következménye. A majmok, amikor nagy odaadással és kitartással szépítik bundájukat, a sebeiket nyalogató állatok, testük fájdalmas helyeit simogató emberek mind masszázst alkalmaznak. A masszázs nyilvánvalóan az orvosi kezelés legősibb formája, amelyet minden időben és minden kultúrában alkalmaztak.
A kínaiak, indiaiak és egyiptomiak írásaiból kiderül, hogy a masszázst betegségek megelőzésére és ezek, illetve sebek gyógyítására használták. Az ókori görög és római birodalomban már az időszámításunk előtti korszakokban is gyakran említik a masszázst, amit sportversenyek előtt és után, lábadozás közben, fürdés után és terápiaként különböző testi és lelki betegségek esetén is alkalmaztak.
A masszázsnak Indiában is régi hagyománya van. Még ma is szinte mindenki ért hozzá. Az anyák masszírozzák kisbabáikat, és később a gyermekek is megtanulják ugyanazon kézmozdulatoknak szüleiken való gyakorlását. A masszázs az Ájurvéda szerinti gyógykezelés elmaradhatatlan része. Ez a kezelési mód az i. e. 1800 táján keletkezett. Abból áll, hogy gyógyfüveket, illatos növényi kivonatokat és olajokat dörzsölnek a bőrbe.
A masszázs más kultúrákban is betegségek megelőzésére és az egészség megőrzésére irányult. Sir George Simpson 1895-ben megjelent Voyage around the World (Utazás a világ körül) című útleírásában a Sandwich-szigetek lakóiról ezeket írja: „Szinte mindennap, sőt szinte óránként telezabálják magukat anélkül, hogy bármiféle testmozgást is végeznének, azonban az a szokásuk, hogy lakoma után, és ahányszor csak alkalmuk van rá, dörzsöléssel (masszírozással) javítják vérkeringésüket és emésztésüket, nélkül hogy ez kimerítené vagy kifárasztaná őket.” Cook kapitány beszámol (1779) arról, hogy fájdalmas isiászából azután gyógyult meg, hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta.
A masszázs a 18. és 19. században Európában is megkezdte diadalútját. Az úttörő munkát a svéd Per Henrik Ling (1776-1839) végezte, akinek ún. svédmasszázs eljárása hamarosan a kontinenst is meghódította. Nagy súlyt fektetett a tornáztatásra, és kezeléseihez számos módszert alkalmazott: passzív, illetve tornamozdulatok, presszúra (nyomás), frikció (dörzsölés), perkusszió (ütögetés) és rotáció (forgatás). Munkássága a királyi ház megelégedését is kivívta, és Stockholmban masszázsintézet nyílt. Majd 1838-ban Londonban is megnyílt az első Svéd Intézet. A századforduló táján már Olaszországban, Franciaországban és Amerikában is működnek ilyen intézmények. A 19. század vége felé a masszázs már elfogadott gyógymódnak számított, amelyet neves sebészek, szívspecialisták és általános orvosok is előírtak.
Az első világháború folyamán a masszázst főképpen idegsérülések kezelésénél és sokkhatások ellen használták. Amikor Nagy-Britanniában egyre jobban elterjedt az elektromos masszírozó készülékek használata, a kézi masszázs fokozatosan vesztett jelentőségéből, és már csak alárendelt szerepet játszott. Azt állították, hogy a korszerű gyógyszeres kezeléssel és az új orvosi készülékekkel ugyanolyan jó eredményeket lehet elérni. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a gyógyszereknek káros mellékhatásaik lehetnek, és az emberi kéz ebben a tekintetben semmi mással nem helyettesíthető.
A masszázs gyógyító hatása
A masszázsnak tartós hatása van testi és lelki egészségünkre, általános közérzetünkre. Javítja a vérkeringést, lazítja az izmokat, előnyös az emésztésre és a vérellátásra, aktiválja a nyirokrendszert, és mindez elősegíti a salakanyagok eltávolítását. Ez tisztán a testi a hatás - amelyhez párosul a masszázst kísérő feszültségoldódás és a gondoskodás érzése – olyan jó közérzetet biztosít, amely semmilyen gyógyszerrel sem érhető el.
Társadalmi gátak
Annak ellenére, hogy egész sor tény bizonyítja, milyen nagy a testi érintés jelentősége az ember fejlődése szempontjából, nagyon sokan visszariadnak tőle. Ennek valószínűleg az az oka, hogy kultúrköreinkben gyakran összekeverik az „érzékiség” és „szexualitás” fogalmát. Minthogy a szex és a testi érintés között ezen módon gondolati kapcsolat létesül és ez sokak számára kellemetlen, a testi érintést „formálissá” tették. A társadalmi játékszabályok a felnőttek számára csak bizonyos körülmények között engedélyezik.
A masszázs megszünteti ezt a tabut, és az érintésnek visszaadja eredeti jótékony tartalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése