A radiesztézia a sugárzások érzékelésével, azok élő szervezetre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Szerteágazó terület, amelyet nehéz röviden bemutatni. Az elkövetkező három részben a sugárzások három nagy csoportját szeretném ismertetni. Az első alkalommal a - talán legismertebb - vízérsugárzást. A második részben a szabályos formában megjelenő sugárzásokat, a Hartmann és Curry hálót, végül pedig az ember alkotta elektromos berendezésekből kiáradó elektromágneses sugárzással foglalkozunk.
A radiesztéziát régen vízfakasztó tudománynak is nevezték. Nagyon sokáig csupán arra használták fel képességüket a korabeli radiesztéták, hogy kutak helyét jelöljék ki. Csak később kezdték összefüggésbe hozni a földben található vízerek sugárzását a betegségek kialakulásával. Ma már tudjuk, hogy a vízérsugárzások komoly szerepet játszanak a krónikus betegségek kialakulásában. Vannak tünetek, amelyek alapján teljes bizonyossággal vízerek jelenlétére, illetve hatására következtethetünk. Erről azonban kicsit később...
Walter - a yalei egyetem geológia tanára - szerint vízéren mind a földkéreg laza tömegeiben, mind a szilárd kőzetek repedéseit, hasadékait kitöltő, tehát élesen határolt szelvényekben lassan tovaszivárgó vizet értjük. A vízerek az altalajt igen nagyszámban, különböző irányokban és mélységekben szelik át, de úgy, hogy nem keverednek a talajvízzel és semmiféle összefüggésben nincsenek azokkal. A földalatti vízszivárgásoknál a víz útja geológiailag meghatározott és a víz áramlási iránya (folyásirány) a legalacsonyabb energiaszintű pont felé történik.
Walter - a yalei egyetem geológia tanára - szerint vízéren mind a földkéreg laza tömegeiben, mind a szilárd kőzetek repedéseit, hasadékait kitöltő, tehát élesen határolt szelvényekben lassan tovaszivárgó vizet értjük. A vízerek az altalajt igen nagyszámban, különböző irányokban és mélységekben szelik át, de úgy, hogy nem keverednek a talajvízzel és semmiféle összefüggésben nincsenek azokkal. A földalatti vízszivárgásoknál a víz útja geológiailag meghatározott és a víz áramlási iránya (folyásirány) a legalacsonyabb energiaszintű pont felé történik.
 |
| Georg Otto: Földsugárzás és egészség /161. oldal/ |
A vízérsugárzásokat leggyakrabban méretük alapján osztályozzuk. E szerint három csoportot különböztetünk meg. Az elsőbe a 200-400 mm szélességű vízerek tartoznak, amelyeket keskeny vízereknek is szoktunk nevezni. A második kategóriába a normál vízereket soroljuk, amelyek mérete 400-800 mm-es tartományba esik. Ez a leggyakrabban előforduló vízérsugárzási forma. Végül a harmadik csoportba a 800 mm-nél szélesebb vízfolyások tartoznak. Ezek néha több méteresek is lehetnek.
Egy másik osztályozási forma szerint megkülönböztetünk egyszeres és többszörös víz-érsugárzásokat. Az egyszeres vízérsugárzás akkor alakul ki, amikor egyetlen vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, és az e fölött lévő rétegben egy vízmederben szivárog a víz. Többszörös vízér alatt kell érteni, hogy több vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, különböző mélységekben, melyek mindegyike felett egy-egy vízmederben szivárog a víz. A többszörös vízerek fajtáinak végtelen a variációja, a sima kereszteződéstől az egymás feletti elhelyezkedésig.
Az egyszeres vízeret az jellemzi, hogy normál meteorológiai körülmények között negatív polaritású, vagyis az embertől energiát visz el. Miután a vízérsugárzás frekvenciatartománya megegyezik a szervek működési frekvenciatartományával, előfordulhat, hogy az adott frekvenciájú vízér eltalálja valamelyik szerv működési frekvenciáját. Attól energiát visz el, vagyis a szervet működésében gátolja. Ha sokáig van jelen a vízérsugárzás, akkor felboríthatja a szerv energiaháztartását és a folyamatos energiahiány miatt megbetegedés alakulhat ki.
Az 1930-as évek végén egy fizikus-radiesztéta dr. Henrick bizonyította be az előbb közölteket. Saját készítésű rádióadójának segítségével 1933 és 1938 között végzett megfigyeléseire alapozva megállapította, hogy a földalatti vízfolyások sugárzása nagyon kis intenzitású hosszú hullámokhoz tartozik, melynek sugárzási frekvenciája 1,8 Hz. Valószínűleg ezt a sugárzást a vízfolyás erős mágnesessége okozza, amely káros hatást fejt ki az élő szervezetekre.
A föld sugárzó zónái legerősebben a sokáig azonos helyen ülő vagy fekvő emberekre hat, te-hát az alvókra, vagy a fekvő betegekre. Számos vizsgálat és kísérlet igazolja, hogy a föld alatti vizek által kibocsátott sugárzás az alábbi betegségek kifejlődésének lehet okozója: asztma, reuma, vese- és húgyhólyagbetegségek, fülfájdalmak, szemproblémák, epilepszia sőt rák is.
1929-ben Freiherr von Pohl báró végzett egy érdekes kísérletet. Megtudta, hogy Wilsburg városkában sokan haltak meg rákban. Feltételezése alapján a kialakult betegségek fő oka a település alatt sűrűn húzódó vízerekben keresendő. Ennek igazolására felajánlotta a polgár-mesternek, hogy teljesen ingyen felméri a városkát, megkeresi és térképen rögzíti a vízereket. Csupán egyetlen kikötése volt, hogy a város tisztiorvosa egy ugyanolyan arányú térképen rajzolja be a házakat és kereszttel jelölje meg azokat ahol rákos betegek elhunytak. Elérkezett a várva várt nap, amikor a két térképet egymásra helyezték. Az eredmény megdöbbentő volt: a kereszttel megjelölt házak mind Pohl vízerei mentén feküdtek. A kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy a rák kialakulása és a vízérsugárzás között szoros kapcsolat van.
Természetesen nem minden ember egyformán fogékony a betegségekre illetve a sugárzásokra. A kevésbé ellenálló embereknél a betegség könnyebben, hamarabban jelentkezik. Egyeseknek elég öt évet eltölteniük egy vízfolyás fölött ahhoz, hogy rákosak legyenek, másoknál a betegség csak tíz-tizenöt év múlva jelentkezik, vagy egyáltalán nem. Ha nincs lehetőség annak megállapítására, hogy vízfolyás fölött lakunk-e, saját magunkat kell megfigyelnünk és észrevennünk közérzetünk bizonyos zavarait, amelyek a sugárzás káros hatásának jelei lehetnek. Ezek a következők:
- állandó gyengeség felkeléskor, elnehezülés érzése;
- nyugtalan alvás vagy álmatlanság;
- a gyerekek éjszakára szüleikhez menekülnek, a felnőttek megváltoztatják az alvás helyét;
- gyakori fejfájások;
- idegbetegségek;
- tartós reumás fájdalmak;
- az emésztőrendszer zavarai;
- krónikus torokgyulladás és gyomorhurut;
- gerincbetegségek;
- szívbetegségek.
Az összes említett betegség lefolyása lehet könnyebb vagy nehezebb, attól függően, milyen intenzív a sugárzás és mennyi ideje van kitéve valaki a sugárzás állandó hatásának.
A földalatti vízfolyások sugárzása az állatokra is káros hatással van. Az első jelek az étvágytalanság és a kedvetlenség. A következőkben a lábak felpüffednek, az állatok állandóan nyugtalanul mozognak és fáradtságuk ellenére sem akarnak lefeküdni. A legismertebb példa, hogy a kutyák kerülik a sugárzó helyeket, míg a macskák kifejezetten keresik azokat. A tehenek, a sertések a juhok is menekülnek a földsugárzások elöl. A tehenek görcsöket kapnak, meddővé válnak, előfordul, hogy tőgyük begyullad. A legelőn a már lelegelt fű maradékait tépdesik, mintha nem vennék észre a közelben húzódó buja növényzetet, amely a vízfolyás felett nő. A disznók még a legjobb táplálékon sem híznak és az állatorvos által felírt gyógyszerek sem segítenek. A méhek azonban jól érzik magukat a vízfolyások felett. A méhészek ezt kihasználva, szándékosan vízerek fölé telepítik kaptáraikat. Így legalább kétszer annyi mézet kapnak, mint másutt. Ugyanúgy a darazsak, szúnyogok, különböző légyfajták, a hangyák és a termeszek is szívesen élnek vízfolyások felett.
Hasonlóan viselkednek a növények is. Többségük jobban nő a sugárzástól mentes területen, de vannak olyanok is, amelyek a vízfolyások felett, vagy azok kereszteződésénél érzik jól magukat. Ilyen például a retek, a hagyma, a fokhagyma a bab, a zeller stb. De ilyen a kiváló gyógynövényként ismert csalán is. Az erdei fák pl. a jegenye, a bükk, a gesztenye nem kedvelik a besugárzott területeket, akárcsak a borsó, az uborka, a burgonya, a saláta stb. sem. A gyümölcsfák sem fejlődnek rendesen, ha sugárzónába ültetjük őket. Az is előfordul, hogy virágzanak, de termést nem hoznak. Intő figyelmeztető jel az is, ha a fa csúcsa elszárad. Az ilyen fától hiába várjuk, hogy kiheveri a bajt és újra növekedésnek indul.
A növényvilágban, de az állatoknál és az embernél is a rendellenes növekedés, a gyakori panaszok, a szervezet működési zavarai a bizonyíték arra, hogy a sugárzónák negatív hatást gyakorolnak az élő szervezetre.
A vízerek sugárzását a legegyszerűbben úgy védhetjük ki, ha fekhelyünket a káros helyről eltesszük egy semleges térbe. Ha ez nem megoldható, akkor ma már vannak olyan nagy biztonsággal működő árnyékoló elemek, amelyek biztosítják számunkra a kellemes és biztonságos tér létrehozását.
Egy másik osztályozási forma szerint megkülönböztetünk egyszeres és többszörös víz-érsugárzásokat. Az egyszeres vízérsugárzás akkor alakul ki, amikor egyetlen vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, és az e fölött lévő rétegben egy vízmederben szivárog a víz. Többszörös vízér alatt kell érteni, hogy több vízzáró réteg van a vizsgált terület alatt, különböző mélységekben, melyek mindegyike felett egy-egy vízmederben szivárog a víz. A többszörös vízerek fajtáinak végtelen a variációja, a sima kereszteződéstől az egymás feletti elhelyezkedésig.
Az egyszeres vízeret az jellemzi, hogy normál meteorológiai körülmények között negatív polaritású, vagyis az embertől energiát visz el. Miután a vízérsugárzás frekvenciatartománya megegyezik a szervek működési frekvenciatartományával, előfordulhat, hogy az adott frekvenciájú vízér eltalálja valamelyik szerv működési frekvenciáját. Attól energiát visz el, vagyis a szervet működésében gátolja. Ha sokáig van jelen a vízérsugárzás, akkor felboríthatja a szerv energiaháztartását és a folyamatos energiahiány miatt megbetegedés alakulhat ki.
Az 1930-as évek végén egy fizikus-radiesztéta dr. Henrick bizonyította be az előbb közölteket. Saját készítésű rádióadójának segítségével 1933 és 1938 között végzett megfigyeléseire alapozva megállapította, hogy a földalatti vízfolyások sugárzása nagyon kis intenzitású hosszú hullámokhoz tartozik, melynek sugárzási frekvenciája 1,8 Hz. Valószínűleg ezt a sugárzást a vízfolyás erős mágnesessége okozza, amely káros hatást fejt ki az élő szervezetekre.
A föld sugárzó zónái legerősebben a sokáig azonos helyen ülő vagy fekvő emberekre hat, te-hát az alvókra, vagy a fekvő betegekre. Számos vizsgálat és kísérlet igazolja, hogy a föld alatti vizek által kibocsátott sugárzás az alábbi betegségek kifejlődésének lehet okozója: asztma, reuma, vese- és húgyhólyagbetegségek, fülfájdalmak, szemproblémák, epilepszia sőt rák is.
1929-ben Freiherr von Pohl báró végzett egy érdekes kísérletet. Megtudta, hogy Wilsburg városkában sokan haltak meg rákban. Feltételezése alapján a kialakult betegségek fő oka a település alatt sűrűn húzódó vízerekben keresendő. Ennek igazolására felajánlotta a polgár-mesternek, hogy teljesen ingyen felméri a városkát, megkeresi és térképen rögzíti a vízereket. Csupán egyetlen kikötése volt, hogy a város tisztiorvosa egy ugyanolyan arányú térképen rajzolja be a házakat és kereszttel jelölje meg azokat ahol rákos betegek elhunytak. Elérkezett a várva várt nap, amikor a két térképet egymásra helyezték. Az eredmény megdöbbentő volt: a kereszttel megjelölt házak mind Pohl vízerei mentén feküdtek. A kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy a rák kialakulása és a vízérsugárzás között szoros kapcsolat van.
Természetesen nem minden ember egyformán fogékony a betegségekre illetve a sugárzásokra. A kevésbé ellenálló embereknél a betegség könnyebben, hamarabban jelentkezik. Egyeseknek elég öt évet eltölteniük egy vízfolyás fölött ahhoz, hogy rákosak legyenek, másoknál a betegség csak tíz-tizenöt év múlva jelentkezik, vagy egyáltalán nem. Ha nincs lehetőség annak megállapítására, hogy vízfolyás fölött lakunk-e, saját magunkat kell megfigyelnünk és észrevennünk közérzetünk bizonyos zavarait, amelyek a sugárzás káros hatásának jelei lehetnek. Ezek a következők:
- állandó gyengeség felkeléskor, elnehezülés érzése;
- nyugtalan alvás vagy álmatlanság;
- a gyerekek éjszakára szüleikhez menekülnek, a felnőttek megváltoztatják az alvás helyét;
- gyakori fejfájások;
- idegbetegségek;
- tartós reumás fájdalmak;
- az emésztőrendszer zavarai;
- krónikus torokgyulladás és gyomorhurut;
- gerincbetegségek;
- szívbetegségek.
Az összes említett betegség lefolyása lehet könnyebb vagy nehezebb, attól függően, milyen intenzív a sugárzás és mennyi ideje van kitéve valaki a sugárzás állandó hatásának.
A földalatti vízfolyások sugárzása az állatokra is káros hatással van. Az első jelek az étvágytalanság és a kedvetlenség. A következőkben a lábak felpüffednek, az állatok állandóan nyugtalanul mozognak és fáradtságuk ellenére sem akarnak lefeküdni. A legismertebb példa, hogy a kutyák kerülik a sugárzó helyeket, míg a macskák kifejezetten keresik azokat. A tehenek, a sertések a juhok is menekülnek a földsugárzások elöl. A tehenek görcsöket kapnak, meddővé válnak, előfordul, hogy tőgyük begyullad. A legelőn a már lelegelt fű maradékait tépdesik, mintha nem vennék észre a közelben húzódó buja növényzetet, amely a vízfolyás felett nő. A disznók még a legjobb táplálékon sem híznak és az állatorvos által felírt gyógyszerek sem segítenek. A méhek azonban jól érzik magukat a vízfolyások felett. A méhészek ezt kihasználva, szándékosan vízerek fölé telepítik kaptáraikat. Így legalább kétszer annyi mézet kapnak, mint másutt. Ugyanúgy a darazsak, szúnyogok, különböző légyfajták, a hangyák és a termeszek is szívesen élnek vízfolyások felett.
Hasonlóan viselkednek a növények is. Többségük jobban nő a sugárzástól mentes területen, de vannak olyanok is, amelyek a vízfolyások felett, vagy azok kereszteződésénél érzik jól magukat. Ilyen például a retek, a hagyma, a fokhagyma a bab, a zeller stb. De ilyen a kiváló gyógynövényként ismert csalán is. Az erdei fák pl. a jegenye, a bükk, a gesztenye nem kedvelik a besugárzott területeket, akárcsak a borsó, az uborka, a burgonya, a saláta stb. sem. A gyümölcsfák sem fejlődnek rendesen, ha sugárzónába ültetjük őket. Az is előfordul, hogy virágzanak, de termést nem hoznak. Intő figyelmeztető jel az is, ha a fa csúcsa elszárad. Az ilyen fától hiába várjuk, hogy kiheveri a bajt és újra növekedésnek indul.
A növényvilágban, de az állatoknál és az embernél is a rendellenes növekedés, a gyakori panaszok, a szervezet működési zavarai a bizonyíték arra, hogy a sugárzónák negatív hatást gyakorolnak az élő szervezetre.
A vízerek sugárzását a legegyszerűbben úgy védhetjük ki, ha fekhelyünket a káros helyről eltesszük egy semleges térbe. Ha ez nem megoldható, akkor ma már vannak olyan nagy biztonsággal működő árnyékoló elemek, amelyek biztosítják számunkra a kellemes és biztonságos tér létrehozását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése