Ez a betegség rohamszerűen fellépő légszomjban nyilvánul meg. Az asztma jellemzője a rendkívül nehéz légzés, melyet a hörgők falának ödémája, a hörgőcskék üregébe kiválasztott sűrű nyálka és az ezzel járó görcsös simaizom-összehúzódások okoznak.
A hörgők csőszerű szervek, amelyek a belélegzett levegő hőmérsékletét és nedvességtartalmát a kívánatosra állítják be, és a levegőt a tüdőhólyagocskákba szállítják, ahol az oxigént felveszi a vér. A hörgők nyálkahártyával béleltek, a nyálkahártyán lévő szőröcskék ritmikusan mozognak, a váladékot kifelé terelik.
A kiürülő nyálkahártya váladék magával ragadja a belélegzett levegőből származó szennyezőanyagokat és baktériumokat. A hörgők falában körkörös és spirális alakú izmok vannak, amelyek a hörgők szűkítésére vagy tágítására képesek.
Különféle hatások előidézhetik a nyálkahártyák váladéktermelésének a növekedését, a nyálkahártya duzzanatát, vagy a hörgők falába lévő izmok görcsös összehúzódását. Ha az utóbbi történik, akkor a légutak szűkülése miatt nehézzé válik a légzés. Ez a tüdőasztma jellemző tünete.
Kialakulását okozhatja:
- hörghurut (Bronchitis);
- allergia: a tüdőasztma kialakulásának a leggyakoribb oka valamely idegentest iránti (pl.: virágpor, penészgomba, por, élelmiszer, állati szőr) allergia;
- terhelési asztma: különböző betegségekből adódóan bármely életkorban előfordulhat. Idősebb korban többnyire szívbetegség a kiváltó ok. Pszichés terhelés, stressz, szorongó félelem is hajlamosítanak a tüdőasztma kialakulására, de heves nevetés is okozhat asztmás rohamot.
A tüdőasztmát kiváltó ok tisztázásához szükségesek a következő adatok:
1.) Mikor lépett fel első ízben asztmatikus tünet?
2.) Volt-e már korábban is köhögés és köpetürítés?
3.) Milyen színű a köpet: sárga (baktériumokat tartalmaz), vagy fehér (allergia)?
4.) Mindig azonos helyzetben (nyugalomban, terhelés alatt, bizonyos évszakokban, a munkahelyen) lépnek-e fel a tünetek?
5.) A beteg életkora a betegség kezdetekor?
6.) Volt-e előzőleg olyan betegség, amely allergiás eredetre utal (pl. nátha, bőrbetegség, migrén, gyomor-, bélbántalmak)?
Kezelés:
Az asztma kezelésének célja elsősorban hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetése. A hörgőgörcs megszüntetése lényegében tüneti kezelés. A belélegezhető, ma már közvetlenül a tüdőbe juttatható hörgőtágító gyógyszerek másodpercek múlva hatni kezdenek, 1-2 perc alatt megszüntetik a fulladásérzést, és hatásuk 4-5, sőt a legújabbak esetében 12 órán át tart. A hatóanyagok orvos által adagolhatók tablettában - szájon át - vagy injekció formájában is. A hörgőtágítók túladagolása veszélyes lehet.
A hörgőtágítók kiegészítő kezelésként, alkalmanként használatosak, de nem helyettesíthetik az inhalációs szteroidokat, amelyek az asztma alapját képező - sokszor allergiás eredetű - gyulladás csökkentésére, illetve ezzel együtt a tünetek megelőzésére alkalmasak, és így a mai modern asztma kezelés alapját jelentik. Ezek a gyulladáscsökkentő gyógyszerek (szteroidok) a különböző korszerű inhalációs (belégzési) technikák segítségével közvetlenül a légutakba juttathatók, több nagyságrenddel csökkentve ezzel a bejuttatandó gyógyszer mennyiségét, valamint a nem kívánatos mellékhatások megjelenésének a kockázatát.
A gyulladáscsökkentő terápiára folyamatosan szükség van. A gyógyszerek adagolása az asztmás súlyossági stádiumoknak - a tünetek gyakorisága és a légzésfunkciós értékek alapján - megfelelően különböző.
Jelenleg a legkorszerűbb gyógymódnak számít a gyógyszerek száraz por formájában történő belélegzése. 4-5 évnél fiatalabb gyerekek számára a hajtógázas spray vagy az elektromos porlasztó jelenti a megoldást.
Ma már az a cél, hogy a hörgőtágítót és a gyulladáscsökkentőt lehetőleg egy készülékből tudja magának adagolni a beteg.
Enyhe esetben a tünetekért elsősorban felelős hisztamin ellen ható gyógyszerek is elegendőek szénanáthás betegnél. Ha azonban naponta több órán át kínzó nátha és orrdugulás jelentkezik, akkor ezt ki kell egészíteni az orrba bejuttatott gyulladáscsökkentő (szteroid) készítményekkel.
Hasznos tudnivalók
Az asztmás ember ne tartózkodjék dohányfüstös környezetben, mert az sokat ronthat állapotán. A tünetes időszakokban is jelentkezik nehéz légzés, amit a fulladó beteg hajlamos mozgásszegény életmóddal ellensúlyozni. Ez különösen gyermekeknél káros, mert a testi-lelki fejlődés zavarához és elhízáshoz vezethet.
Az is meggondolandó, hogy a mozgásszegény életmód csökkentheti a betegek panaszait, ezért esetleg nem is fordulnak idejében orvoshoz.
A sportolás, testmozgás tehát nem tilos, a gyerekeket se korlátozzuk, de oda kell figyelni, hogy milyen és mennyi mozgást végez nehézség nélkül. Már kicsi kortól kezdve nagyon jót tesz az úszás.
Az asztmások lehetőleg tiszta szabad levegőn mozogjanak, sportoljanak, csupán az allergiásoknál tanácsos pollenszezonban mégis inkább a teremsportot előnyben részesíteni, továbbá nyaranta allergén-szegény környezetet keresni (pl: hegyvidék).
Az asztmás nehézlégzés okainak ismeretéből adódik néhány fontos tudnivaló, ami elengedhetetlen az asztmás roham helyes ellátásához.
Nagyon kedvezőtlen, amit a beteg - gyermek és felnőtt egyaránt - tehet, az az erőltetett belégzés, a levegő után kapkodás, hiszen nem a levegővétel, hanem a kilégzés akadálya áll fenn. A helyzetet nehezíti, hogy a légszomj ösztönösen belégzésre készteti az asztmás embert. Ezért tudatosan kell megtanulni, hogyan juthat az asztmás tüdő elegendő friss oxigénhez. Mindenféle idegesség és kapkodás káros, ezért a legfontosabb, hogy a beteg megnyugtató környezetben legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése