A sebészet, és talán nem túlzás, hogy az egész emberiség történetében sorsdöntő felfedezés volt az érzéstelenítés módszerének felismerése.
“Úgy hiszem a mai kor embere egyáltalán nem tudja megérteni, milyen felmérhetetlen forradalom kezdődött azon az 1846. október 16-i napon. Manapság már magam is gyakran úgy érzem, mintha ifjúságom e borzalmas sebészi gyakorlata nem is létezett volna. Még nem sokkal október 16-a előtt láttam egy sebészt, aki félelmetes amputációt végzett egy rákos nyelven. Tanúja voltam, amint a páciens sokkban kiszenvedett abban a pillanatban, amikor a fehéren izzó vas sisteregve hozzáért a nyelv csonkjához. Amikor a beteg már mindörökre elnémult, a teremben még visszhangzott utolsó kiáltása. És íme, néhány nappal később fiatal férfi feküdt Warren kése alatt, csendesen, jajgatás, mozgolódás nélkül, jótékony kábulatban, amely megmentette a fájdalomtól, számtalan elődjének elképzelhetetlen szenvedéseitől. A mindössze néhány percig tartó műtéttel megváltozott egész világunk. Fénysugár tört elő a sötétből, olyan ragyogóan, hogy az első pillanatban szinte mindnyájunkat megvakított.” Így idézi fel Jürgen Thorwald : A sebészek évszázada című könyvében ezt a jeles eseményt. Az éteres majd később a kloroformmal való érzéstelenítés egyre nagyobb teret hódított mind Európában, mind Amerikában. Ez már hatalmas előrelépés volt, de megoldatlan maradt még a legnagyobb probléma, a műtéteket oly gyakran követő sebfertőzés elkerülése.
A múlt század első felének sebésze nem nyújtott valami bizalomgerjesztő látvány. Műtőkabátja megkeményedett és elszíneződött a rászáradt vértől és gennytől. Ha befejezte egyik operációját, megtörölte kezét a törölközőbe és hozzáfogott a következőhöz. Hasonló módon tisztították a műszereket is. Csoda-e, ha a zsúfolt kórházi osztályokon a sebfertőzés akadálytalanul terjedt. Vérmérgezés következtében többen haltak meg, mint a sebesülés vagy műtét súlyossága miatt.
Főként Pasteur kutatásai és eredményei hatására dolgozta ki az angol Joseph Lister (1827-1912) új sebkezelési módszerét. Arra törekedett, hogy a baktériumokat – amelyek betegséget okoznak – fertőtlenítő oldattal a sebben ártalmatlanná tegye. 1867-ben első esete egy fiatal vasmunkás volt, akinek munka közben a lábszárán nyílt törés keletkezett. Ilyenkor az volt a szokás, hogy a vérmérgezés elkerülése érdekében a lábat egyszerűen levágják. Lister ezúttal azonban nem végzett amputációt, hanem a sebet karbolsav 3 %-os oldatával átitatott vászondarabbal kötötte be. Jól számított. Vastag varréteg keletkezett, a seb lassan, de szövődménymentesen gyógyult. Lister egész életében azon fáradozott, hogy sebkezelési eljárását tökéletesítse. Behatóan tanulmányozta a sebgyógyulás folyamatát. Bakteriológiai vizsgálatokat folytatott az ideális sebvarró anyag kikísérletezésére is.
Az erős nagyhatású fertőtlenítők azonban nemcsak a kórokozókat, hanem a testszöveteket is károsítják, és így hátráltatják a gyógyulási folyamatot. Mindinkább utat tört az a felismerés, hogy az az ideális sebészeti módszer, ha a műtéti terület fertőzését eleve megelőzik, ha “aszeptikusan” (vérmérgezés-mentesen) dolgoznak.
Mindig is akadtak sebészek, akik tiszta körülmények között igyekeztek operálni. Semmelweis kóroktani elmélete pedig – amit a gyermekágyi láz keletkezéséről vallott – az aszeptikus elv első következetes kifejtése volt. Sajnos akkor még igen kevesen követték ebben Semmelweist. A modern, tudományos alapokon nyugvó aszeptikus munkamódszert a XIX. Század elemei : a műtéti helyiség maximális tisztántartása, a műtéti ruházat, a kötszerek és műszerek sterilizálása, a maszk viselése stb.
Az aszeptikus szemléletnek fokozatos érvényesülésével javulni kezdtek a műtéti eredmények. Sorra elhárultak az akadályok az addig elvégezhetetlennek számító beavatkozások előtt. Az 1860-as évektől rendszeresen végeztek petefészek-daganatot eltávolító műtéteket. 1869-ben távolítottak el először sikeresen vesét. A 80-as évek végére megoldották a hasfal megnyitásával történő szülés, a császármetszés technikáját. Ebben az időszakban születtek meg az első idegsebészeti beavatkozások.
Hosszan sorolhatnánk még azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket a XIX. század végén és a XX. század elején a műtéttan különböző speciális területein elértek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése