Az emberiséget már ősidők jellemzi, hogy néhány gyorsan elvégzett megfigyelés alapján típusokba sorolják a körülöttük zajló eseményeket, vagy a környezetükben felbukkanó embereket. A legtöbb esetben nem törődünk azzal, hogy helyes-e megfigyelésünk, vagy csupán egy megérzés alapján ítélünk meg másokat. Hajlamosak vagyunk első ránézésre megállapítani valakiről, hogy milyen életet él, honnan származik, vagy éppen azt, hogy mivel foglalkozik. Biztosan Ön is volt már úgy kedves Olvasó, hogy az utcán járva, egy pillantás alapján eldöntötte valakiről, hogy tanár, vagy katona, a beszéde, viselkedése alapján nagyképű, vagy barátságos, stb.
Ez nem egyéni, hanem mindannyian hasonlóan gondolkozunk, és valamennyien „polcrendszeren” helyezzük el agyunkban a látottakat, halottakat. Ezt a rendszerezést könnyíti meg a típusok megalkotása.
Az ilyen gondolkodás már évezredek óta jellemzi az embert. Az első ilyen témájú feljegyzések a szanszkrit írásokban az ókori ind orvosok megállapításait tartalmazzák, miszerint a nőket és férfiakat három-három csoportba sorolták. E szerint a női típusok: a gazella, a szarvastehén és az elefánttehén, míg í férfi típusok: a nyúl, a csődör és a bika. Azt már az olvasó gondolataira és fantáziájára bízom, hogy a megnevezett csoportokba milyen tulajdonságok alapján sorolták az embereket…
Az első érdemi típustan kb. az i. e. 3000-ben íródott. Ez nem más, mint az indiai Ájurdédikus típustan. Ez testfelépítés szerint három csoportba sorolta az embereket, és rendelte hozzá a típusokra jellemző tulajdonságokat, valamint betegségeket.
Vata | Pita | Kapha | |
Testfelépítés | Karcsú test markáns testrészekkel (csuklók, vénák) Hűvös, száraz bőr. | Átlagos testfelépítés, arányos test, stabil súly. Vörös vagy szőke haj, pirospozsgás arccal. | Túlsúlyos és lassú |
Betegségek | Evés- és alvászavarok valószínűsíthetőek; szorongás, álmatlanság veszélye áll fenn. | Izzadékonyság, magas testhőmérséklet. Pattanások, fekélyek, aranyér valószínűsíthető. | Lassan emészt. Zsíros hajú, sápadt arcú. Allergia, arcüreg problémák, szívbetegségek valószínűsíthetőek. |
jellem | Impulzív személyiség (cselekvés és hangulat változékony); kezdeményező, de nem kitartó | Kiszámítható, gyors, határozott viselkedés, kritikus, szenvedélyes időszakokkal. | Nyugodt típus. Ritkán dühös, lassan eszik, lassan cselekszik, sokat alszik. Csökönyös, halogató, késlekedő. |
Ezt a felosztás, illetve típustant az indiai orvosok a mai napig használják, követik.
 |
| Hippokratész |
Tudományos vizsgálóeljárások híján az ókori bölcsek a jellemet, a személyiségképet mai szemmel ezoterikusnak-misztikusnak ható keretbe próbálták meghatározni. Az őselemek megértésére való törekvés több görög bölcset is arra ösztönzött, hogy az emberi jellemzőket ezekkel hozza kapcsolatba. Thalész (kb. i. e. 620–546) a világ minden dolgának eredetét a vízre vezette vissza, Anaximenész (kb. i. e. 585–525) a levegőre, Hérakleitosz (kb. i. e. 535–475) a tűzre, Empedoklész (kb. i. e. 490–430) pedig mind a négy elem együttesére. Archélaosz (kb. i. e. 5. sz.) szerint a tűz-víz arány mind a testi különbségeket, mind pedig a lelki eltéréseket magyarázza.
Hippokratész (kb. i. e. 460–377) és tanítványai alkották meg azt a típustan, amely – a pszichológia révén – a mai napig fennmaradt és használatos. Ezek az ókori gondolkodók abból a megfigyelésből indultak ki, hogy egyes betegségeknél a szervezet bizonyos testnedveket választ ki, így a gyulladásos folyamatoknál nyálkát, gyomor- és bélhurutnál sárga, valamint fekete epét. Más lehetőségek, illetve orvosi ismeretek hiányában az egyes megbetegedéseket e nedvek túlsúlyával magyarázták.
 |
| Galenus |
Kb. 500 évvel később Galenus (kb. i. sz. 130–200) római orvos volt az, aki továbbgondolta ezt az elméletet. Úgy vélte, a négy típus pszichés eltéréseit az őselemek okozzák. A szangvinikusoknál a melegség és a levegő, a kolerikusoknál a szárazság és a tűz, a melankolikusoknál a nedvesség és a föld, a flegmatikusoknál pedig a hidegség és a víz a meghatározó. Feltételezte, hogy a vér és az idegek a már említett őselemeket tartalmazzák, és innen származik a vérmérséklet, azaz a temperamentum elnevezés.
A két modell összekapcsolása útján alakult ki a jelenleg is ismert négy típus meghatározása:
• A szangvinikus személy életvidám. Arcszíne és megjelenése egészséges benyomást kelt, gyors felfogású és mozgású. Könnyen dühbe gurul, de hamar le is csillapodik, szalmaláng-természetű. Társaságban szeret beszélni, barátságos.
• A kolerikus személy igen tetterős, arcszíne sárgás (epés), határozott benyomást kelt, testtartása is ezt sugallja. Érzelmi reakciói igen gyorsak, és sokáig fenn is maradnak, ezért nagy indulatokkal, sértődékenyen viszonyulhat másokhoz.
• A melankolikus arckifejezése gondterhelt, külseje törékeny, mozdulatai inkább lassúak. Nehezen lehet benne érzelmeket ébreszteni, és nehezen szánja rá magát a döntésekre. Ha érzelmeket él át, azok negatívak és tartósak.
• A flegmatikus személynek mind a megjelenése, mind a kommunikációja egykedvű és jellegtelen. Lomha mozgású, lassú érzelmei vannak, higgadt és közönyös, nehezen hozható ki a sodrából.
A következő részben tovább utazunk az időben és a különböző típustanok közül olyanokkal is megismerkedünk, amelyek napjainkra már feledésbe merültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése