Karakterológia /3.rész/

A típustanok egykori népszerűségének egyik fő oka az volt, hogy azok könnyen érthető, a gyakorlatban jól használható eszköznek tűntek, amely segítségével még egy avatatlan laikus is könnyen meg tudta ítélni, milyen személyiséggel áll szemben. Az értelmiség körében mutatkozó közkedveltség azonban nem bizonyult tartósnak. A „klasszikus” típustanok visszaidézésénél mai szerzők többnyire két fontosabb alkotót emelnek ki: egy német és egy amerikai orvost: Kretschmert és Sheldont.

William Sheldon

Az előző részben megemlékeztünk Kretschmer munkásságáról. Az ő elméletét gondolta tovább az amerikai William Sheldon (1898-1977) pszichológus, aki kutatásaiban általában egészséges személyeket vizsgált. Főiskolai és egyetemi hallgatók ezreiről készített fényképet minden irányból: elölről, hátulról, oldalról. A képeket több megítélő segítségével csoportokba soroltatta, hasonlóság szerint; a megítélők alakították ki az osztályozási szempontokat is. Egymást kizáró, minden személyre alkalmazható, valamint több megítélő számára egyértelmű kategóriákkal dolgoztak, ezekből bontakoztak ki a későbbiekben kialakított alkattípusok és a hozzájuk kapcsolódó alkati és temperamentumskálák.

Sheldon megkülönböztetett ektomorf, endomorf és mezomorf alkatot. Az elnevezések a külső, középső és belső csíralemezre utalnak, mivel a 20. század elején már ismert volt az orvosok számára, hogy a külső, középső és belső csíralemezből különböző testrészek fejlődnek ki az egyedfejlődés során, viszont fejlődésük nem azonos ütemű. Az elmélet szerint a fő alkati jellemzőket a domináns csíralemez határozza meg, az endodermából alakul ki a bél- és emésztőrendszer, a mezodermából az izomrendszer, az inak és a támasztószövetek, az ektodermából az idegrendszer, a hámszövet, valamint az érzékszervek. Fejlődésük üteme hatással lesz ezáltal a személyiségre és a testalkatra is.

	testalkat	jellem
Endomorf	kerekded, puha, fejlett viszcerális rendszer	barátságos, társaságkedvelő, kényelemszerető, békés természetű
Mezomor	szögletes, izmos, csontos	aktív, kockázatvállaló, harcias
Ektomorf	törékeny, vékony csontú, satnya izomzatú, lapos mellkasú	csendes, magának való, tartózkodó, érzékeny

Sheldon fontos érdeme, hogy a viselkedés leírására újszerű módszereket használt, pl. személyiség-, viselkedés- és alkatbecslő skálákat. Ezzel együtt számos módszertani probléma merült fel. A ma már elavult szemléletű biológiai háttérmechanizmusok feltételezésén túl, egyik legfontosabb kritikai szempont a vizsgálataiban szereplő megítélők függetlenségének hiánya volt. Mindazonáltal, vizsgálatainak értékét egyértelművé teszi, hogy Child (1950) hasonló adatforrások által sikerrel tudta reprodukálni a három típust.

Ivan Petrovics Pavlov (1849-1936) a feltételes reflexek módszerével igyekezett feltárni az izgalmi és gátlási idegfolyamatok alapvető tulajdonságait: erejét, egyensúlyát, mozgékonyságát, majd ezek kombinációjával jellemezte a kutyák viselkedését. Elmélete szerint négy jól elkülöníthető típust különböztetett meg:

1. élénk típus: izgalmi és gátlási folyamatai erősek, terjedésük gyors, kiegyensúlyozott; a típusra a gyors,

   

   Ivan Petrovics Pavlov

   mozgékony reagálás, könnyen kiváltható cselekvések jellemzők, reakciói azonban kevéssé tartósak, változékonyak
2. féktelen: izgalmi folyamatai erősek és gyorsak, a gátlás azonban gyenge, így kiegyensúlyozatlan a kettő közti viszony, izgalmi dominancia jellemzi; a külső hatásokra intenzíven reagál, hajlamos az agresszivitásra; a gátlási folyamatok gyengesége miatt gyakran alkalmazkodási nehézségek jellemzik
3. nyugodt típus: az izgalmi és gátlási folyamatok kiegyensúlyozottak, erősek, de lassúak; jellemző rá a tartós, stabil reagálási mód; az idegrendsueri terheléseket jól tűri;  nyugodt, kiegyensúlyozott
4. gyenge típus: az izgalmi és gátlási folyamatok egyaránt gyengék, lassúak; alkalmazkodása nehézkes, az idegrendszeri terheléseket nehezen viseli el, túl érzékeny

A cikksorozat következő részében Carl Gustav Jung pszichológiai megközelítésével ismerkedünk meg.