A rendőrség munkájában egyáltalán nem ismeretlenek az olyan esetek, amikor egy-egy bűntény kapcsán közeli hozzátartozók olyan infoirmációkkal szolgálnak az esettel kapcsolatban, amelyet víziókban, vagy álmok formájában kaptak. De az már meglehetősen szokatlan, amikor a nyomozati munka során a hatóságok olyan emberek segítségét veszik igénybe, akik képesek látomások formájában segítséget nyújtani a hatóságoknak. Az egyik ilyen különlegs képességű embert, aki sok bűntény kivizsgálásában nyújtott komoly segítséget a rendőri szerveknek, Gerard Croziet-nek hívták. Croziet 1909-ben Utrecht-ben született, és gyermekkorában sokat betegeskedett. Először hatévesen törtek rá látomások, amelyekben egy közeli hozzátartozójának a halálát látta meg több héttel az eset bekövetkezte előtt. Látomásai ezután az eset után egyre gyakrabban jelentkeztek, és mivel azok általában helytállónak is bizonyultak, a kisfiú sokat szorongott. Szüleinek azonban nem merte bevallani azt, hogyvíziók gyötrik. Zsidó származása végett a második világháború alatt sokévet töltött koncentrációs táborokban. Itt jelentkezett az a képessége, hogy meglátta az embereken, ha azok pár nap múlva meghalnak. Emlékirataiban erről úgy számolt be, hogy egy reggel új csoport deportáltat hoztak a koncentrációs táborba. Ahogyan a jövevényeket nézte egyszer csak olyan érzése támadt, amit csak akkor érzett, ha látomások törtek rá. E helyett azonban azt látta, hogy a transzport nagy része elvesztette a színeit, és csak fekete-fehérben voltak láthatóak. Mindez csupán pár percig tartott, aztán minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Nem tudta, hogy mit jelent ez, egészen addig, amíg nem hallotta, hogy a frissen deportáltak nagyrészét kivégezték. Csak azok maradtak életben, akik nem szürkültek, akiket „színesben” látott. Croziet itt tökéletesített azon képességét is, hogy kilépve saját testéből, előre ment az időben, hogy tudja, mit hoz számára a holnap. Így élt a háború végéig, manőverezve a jövő és a jelen között, gondosan titkolva társai előtt különleges képességeit.
Paranormális tudását először 1949-ben, dr. Tenhaeff professzornak tárta fel, aki az Utrechti egyetemen parapszichológiát tanított. A professzor és Gerard harminc évig dolgoztak ezután együtt, elhőtlen, korrekt munkatársi kapcsolatban. Dr. Tenhaeff derített fényt arra, amit Gerard is sejtett, hogy bizonyos emberek gondolatait képes meghallani, vagyis telepatikus képességekkel is rendelkezett. Mivel Croziet képes volr dr. Tenhaeff gondolati közléseit is venni, a professzor elhatározta, hogy egy olyan próbának veti alá kísérleti alanyát, amelyről nem tud. Egy éjjel az egyetem laboratóriumában több személy jelenlétében került sor a kísérletre. Gerard nem volt bent az épületben, hanem odahaza aludt. A professzor intenzíven azt a gondolatot sugározta a médiumnak, hogy jöjjön be a laborba. Pár percnyi erőfeszítés után megcsörrent a telefon, és a vonal túlsó végén Gerard álmosan a felől érdeklődött, hogy minden rendben van-e a laborban. Egy másik alkalommal a professzor azt a képességét vizsgálta, hogy vajon mennyire megbízhatóak a jövőbe látó képességei. Ezért itt is egy próbát tett. Elmondta, hogy egy előadást fog tartani, és arra kérte Gerardot, hogy állítsa össze látomásai alapján a résztvevők ülésrendjét. Amikor ez megtörtént, a leírt adatokat borítékba zárták, és egy olyan páncélszekrénybe zárták, amelyet csak akkor lehetett kinyitni, amikor a beprogramozott idő letelt. A kérdéses napon mindenki odaülhetett, ahová csak akart, de ahová helyet foglalt, azon már nem változtathatott. Mindenki meg volt lepődve azon, hogy a valoság és a látomás kb. 80 %-ban fedte egymást. Ez után az eset után kérték fel dr. Tenhaeffet a hatóságok arra, hogy egy gyermekgyilkosség kapcsán egyik médiumának segítségét vegyék igénybe. A professzor választása Croziet-re esett, aki vonakodva bár, de elfogadta a megbízást. Gerard teljesen éber állapotban diktálta le a hatóságoknak egy olyan bűncselekmény részleteit, amelyről szinte semmit sem tudott, hogy mindenki elképedt. Pontos személyleírást adott még magáról az elkövetőről is, de a későbbiekben a bíróság az általa nyújtott információkat nem vette figyelembe, és a gyanúsítottat, akire a személyleírás pontosan illett felmentette. Ettől a pillanattól kezdve Croziet elég gyakran fordult meg a rendőrség épületében. Szívesen elvállalt olyan eseteket, amikor eltűnt személyeket kellett megtalálnia, azonban a gyilkossági ügyeket továbbra sem vállalt szívesen. Mint elmondta, nyomasztóan hat rá az, hogy végig kell néznie a gyilkosságot, és fél attól, hogy esetleg tévedhet. Pedig igen ritkán tévedett.
Módszere abból állt, hogy a keresett személy tulajdonát képező tárgyat vett a kezébe, pl. egy sálat, vagy egy kendőt, és azt lehunyt szemmel morzsolgatta, a homlokához szorította, stb. Ilyenkor, mint elmondta, képek villantak fel a fejében, amelyek időnként folyamatos cselekménnyé álltak össze, amit aztán lediktált. Eredményességi indexe ebben az időben jóval felette volt a 80 %-nak és ezzel a legjobb képességű látnokokat is lekörözte. Elmondása szerint, ha látomása van, a fejében megnyílik egy ablak, amelyen keresztül látja azokat a dolgokat, amire kíváncsi. Ez az ablak nyílhat a múltba, de nyílhat a jövőbe is. Megállapította még azt is, hogy ha olyan eset fordul elő, amikor valamilyen eltűnésen dolgozik és a keresett személy életben van, akkor színesben jelenik meg alőtte, míg ha már halott, fekete-fehér a „kép”. További megfigyelése volt Gerardnak az is, hogy csak olyan dolgokat volt képes meglátni, amelyeket képek formájában is meg lehetett jeleníteni. Elvont fogalmak, illetve számok számára nem voltak értelmezhetőek. Ez alól csak egy eset volt kivétel, amikor heteken keresztül az 1980-as számot látta maga előtt fekete-fehérben, amikor aludt. Az esetről beszámolt dr. Tenhaeffnek is, és elmondta, hogy szerinte ez a halálát jelenti. Croziet-et ekkor sem hagyta cserben fantasztikus képessége, hiszen öt évvel a halála előtt megálmodta annak dátumát. Majd később kénytelen volt végignézni saját haláltusáját is. 1979-ben minden idejét arra fordította, hogy ügyes-bajos dolgait rendezni tudja, és nyugodt lélekkel léphessen az 1980-as esztendőbe., és várhassa azt a napot, amikor számára minden fekete-fehér lesz.
Hamarosan folytatjuk…
/Mikl Ottó összeállítása nyomán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése