Az írás vizsgálata során számtalan jellemzőt, ún. írásjegyet vizsgálnak a szakemberek. Kezdve onnan, hogy a papíron hol helyezkedik a szöveg, egészen olyan apró elemekig, mint például a kezdő vagy végvonalak, az ékezetek, stb. Azonban a vizsgálat eredménye nem azonos a grafológusok (íráselemzők) és az írásszakértők esetében. Első olvasásra talán furcsának tűnik ez az állítás, azonban a két kifejezés, két különböző szakterületet ölel fel.
A grafológus, vagyis az írás elemzésével foglalkozó szakember kizárólag kézírással foglalkozik, míg az írásszakértő nemcsak ezt vizsgálja, hanem géppel (írógép, számítógép segítségével) készült szöveget, valamint olvashatatlan írást is analizál.
A másik lényeges különbség, hogy a grafológus számára az írás elemzése során nem feladat annak valódiságát bizonyítani, hiszen az írásminta felvételekor ez a szempont megerősítést nyer, vagyis ismert az írás készítője. Ezzel ellentétben az írásszakértő legfontosabb feladata annak megállapítása, hogy a vizsgálatra leadott minta készítője megegyezik-e a feltételezett személlyel, tehát hamisítvány-e az írás.
Szintén különbséget fedezhetünk fel abban is, hogy a grafológus az írásminta készítőjének tulajdonságait, jellemét, erősségeit, gyengeségeit, egyszóval személyiségét vizsgálja. Ezzel ellentétben az írásszakértő alapvetően nem foglalkozik a minta készítőjének jellemzőivel, viszont megállapítja annak nemét, korát, műveltségi szintjét, illetve anyanyelvét. Ezek vizsgálata közben azonban óhatatlanul megjegyzéseket állapíthat meg a készítő magatartására, viselkedésére vonatkozóan (pl. agresszivitás, becsületesség).
A grafológusok nagy része viszont pontosan ezen a tulajdonságok - nem, kor, anyanyelv – megállapítását nem vállalják fel, és az írásminta felvételekor ezért rögzítik a készítő korát, nemét, kezességét, iskolai végzettségét. Adódik a kérdés, hogy miért nem kísérlik meg a grafológusok meghatározni a duktor (az írásminta készítője) nemét, illetve korát. A választ a pszichológia adja meg, miszerint a biológiai kor és a naptári életkor nem mindenkinél esik egybe (gyerekes felnőttek, illetve „koravénnek” nevezett személyek), továbbá léteznek férfias nők és nőies férfiak is.
Természetesen a két szakterület képviselői nem keresztezik egymás útjait, hiszen írásszakértő nem vállal jellemrajzkészítést és grafológusként én sem fogadtam el soha arra vonatkozó megbízást, hogy egy írás vagy aláírás valódi, illetve hamis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése