A meditáció

A meditáció a mindennapos életünket megtöltő aggodalmak és az érzelmek függönye mögött rejtöző, belső lényegünk megtapasztalása. A meditáció fogalmát nem lehet elvonr kifejezésekkel leírni vagy egyértelműen és véglegesen leírni meghatározni: olyan dologról van szó, amit feltétlenül meg kell tapasztalni. Valójában a meditációt csak gyakorlással lehet megérteni és megtanulni.

Az elménken általában gondolatok, emlékek, neheztelések, vágyak kimerítő áradata halad keresztül. Az elménk nap mint nap, folyton munkálkodik, még akkor is, amikor alszunk, álmodunk. Feldolgozza az élményeket, folyamatosan elmerül mindenféle szorongásban és aggodalomban. Ez a mentális állapot, amelyet folyamatos feszültség jellemez, a „nem meditáció állapota”. Amikor eloszlik a gondolatok torlódása és az elme elcsendesül, akkor lehetséges a meditáció, mint az értékes csend, amelyben hozzáférhetünk a személyes igazságunkhoz.

A meditáció célja, hogy megtisztítsa az elmét. A meditációs gyakorlat valójában megtisztítja a gondolatokat a negatív érzelmektől (féltékenység, sóvárgás, irigység, stb.) amelyek lealacsonyítják a lényünket és az érzelmi szolgaság állapotába szorítanak vissza. A meditáció elvezeti az elmét a természetes nyugalom és tudatosság állapotába, elmélyíti az összpontosítást és a történésekbe és az őket előidéző igazi okokba történő behatolást.

A meditiláshoz nem kell valamely vallásban hinnünk. A hit koncepciója, ahogy pl. a katolikus doktrínában értik, nem egyezik meg a buddhizmus által kidolgozott hit koncepciójával. A buddhista filozófia, amelyet végtelen nyíltság és demokratikus hozzáállás jellemez, a „hinni” kifejezésnek olyan jelentést ad, amely inkább a „bizalommal lenni” kifejezéshez hasonlít: biztosak vagyunk egy dolog igazában, mert személyesen megbizonyosodhattunk róla.

A buddhimus nem kötelezi követőit arra, hogy valamely dogmákon alapuló hitet kövessenek, viszont fokozatosan elvezeti őket a személyiségük valódi és gyökeres átalakításához. A meditáló fokozatosan megváltoztatja azt, ahogy a többiekhez viszonyul, s az érzékennyé válás mély folyamatán keresztül javítja a saját jellemét és személységét. A meditáció bensőségesen tudatossá teszi a saját gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket, kifinomítja a koncentrálást és a logikai képességeket. Lépésről lépésre megvilágosítja a tudatalattit irányító folyamatokat és mechanizmusokat, elvezet a tények pontos értelmezéséhez, s úgy fedi fel őket, ahogy vannak, előítéletek és félreértelmezések nélkül.