Az emberiség egyik kétségtelenül legnagyobb fegyverténye az a pillanat volt, amikor az első ember a Holdra tette a lábát. Rengeteget lehetett arról a munkáról olvasni, hogy milyen kutatásokat is végeztek az emberiség eme úttörői bolygónk kísérőjének a felszínén. Hosszas kutató és szervezési munka előzte meg ezt a nagyszerű pillanatot. Talán nem kell még megemlíteni sem azt, hogy minden egyes a Holdon töltött percet dollármilliókban lehetett csak kifejezni. Tehát az idő nagyon drága volt, és mégis a NASA egy olyan kísérletsorozatra kapott megbízást, amit az amerikai adófizetők elől gondosan eltitkolta. A kísérlet célja az volt, hogy bebizonyítsák egy különös emberi képesség meglétét, vagy pedig azt végleg meg tudják cáfolni. Ezt a képességet a köznyelv csak mint telepátiát, vagy hetedik érzéket emleget.
A telepátia kutatása korunk egyik legérdekesebb kutatási területe. Mert miről is van szó? A dolog lényege abban áll, hogy ha nagyon intenzíven foglalkoztat bennünket egy probléma, akkor egy olyan személy, aki fogékony a m gondolati kisugárzásainkra, akkor képesek azokat valamilyen módon érzékelni, és a tudatában több kevesebb benyomásként azt feldolgozni. A telepatikus képességet szinte minden ember megtapasztalta már valamilyen formában magán, de valószínűleg nem is gondolt arra, hogy telepatikus kapcsolat jött létre. Az ilyen típusú kapcsolatok leginkább csak megérzések, a meglátás szintjét csak nagyon ritkán érik el.
Lássunk néhány példát az elmondottakra…
Valószínűleg mindenkivel előfordult, hogy pont akkor jutott eszébe egy kedves ismerősének a neve, amikor rápillantott mondjuk a telefonra és az a következő pillanatban megcsörrent, és az a személy keresett bennünket, akire éppen gondoltunk. Véletlen lenne? Nem, hiszen a bennünket kereső személy intenzíven gondolt ránk, miközben a telefonszámunkat tárcsázta.
Vagy egy másik példa, ami a fiatal Lomonoszovval esett meg. Édesapja egy tengeri út során eltűnt, és senki sem hallott róla. Fiát persze érthető módon rendkívül foglalkoztatta apja rejtélyes eltűnése, és egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy egyszer csak úgy érezte, hogy kontaktusba került apja tudatával, és innen megtudta állapítani apja tartózkodási helyét. A gyors mentési manőver sajnos nem járt sikerrel, mivel a leendő tudós édesapját már csak holtan tudták hazaszállítani. De amikor a különös gondolatátvitel megtörtént, Lomonoszov professzor apja még életben volt! Ezt az esetet gyakran emlegetik a hatodik érzék egyik példájaként, pedig nem az.
Egy másik eset a híres magyar íróval, Fekete Istvánnal történt, akit egy vadászat során egy megsebesített vadkan támadott meg. Az író életét öreg kutyája mentette meg, aki váratlanul a helyszínen termett, és bár életével fizetett, a gazdáját sikerült megmentenie.Az író önéletrajzában írta le az esetet, és elmondta, hogy kb. abban az időben, amikor ő a vadkant megsebesítette, a felesége elmondása szerint a kutya hirtelen nyugtalanná vált, és eltépve pórázát elfutott. Mint tudjuk, még időben érkezett, hogy szeretett gazdáját megmentse. Az író elmondta, hogy sokat gondolt öreg vizslájára akkor, amikor rossz látási viszonyok közepette kereste a sebesült vadat. A kutya pedig azt érezte meg, hogy gazdája veszélyben van?
Akkor hát az állatok is képesek telepatikus kapcsolat kialakítására? Ennek a kérdésnek eredtek utána a princetoni egyetem kutatói, és érdekes megállapításokat tettek. Az első dolog az, amit megállapítottak az volt, hogy az állatokkal is lehet telepatikus kapcsolatot létesíteni, csak máshogyan. A kísérleti alany egy kutya volt, amelyet gazdája egy másik helyiségből próbált meg viselkedésében befolyásolni. Eleinte nem sok sikerrel, mivel a kutyának küldött gondolati parancsokra az állat egyáltalán nem reagált. De amikor képi információkat közölt négylábú barátjával, tehát vizuálisan elképzelte azt, hogy mit is akar tulajdonképpen, az állat viselkedése megváltozott, és elkezdett olyan dolgokat tenni, amit gazdája kért tőle. Például minden látható ok nélkül ásított, felállt és leült, vagy vakaródzott, mégpedig olyan sorrendben, ahogyan azt elvárták tőle.
Egy másik érdekes kísérlet sorozat alanya egy anyósnyelvként ismert növény és annak gondozója volt. A növény leveleire egy olyan érzékelőt szereltek fel, amelyik a levél bioelektromos ellenállását volt hivatott mérni. A növény tulajdonosát több száz kilométerrel arrébb, kellemetlen fizikai behatásoknak tették ki, persze annak beleegyezésével. A növény érdekes módon reagált a gazdáját ért behatásokra. Ha gondozóját kellems behatás érte, a levél nedvességtartalma emelkedett, és ezért ellenállása csökkent. Ha pedig gazdáját kellemetlen hatás érte, a nedvességtartalom csökkent, és ezzel együtt nőtt az ellenállása.
Sokan tehetik fel a kérdést, hogyan létezik az, hogy egy növény telepatikus kapcsolatot tart fenn gondozójával, hiszen nincs is idegrendszere. A választ sajnos a mai napig nem tudták a szakemberek megnyugtatóan megadni erre az esetre.
Az írás következő részében viszatérünk az emberekkel folytatott kísérletekre, és folytatjuk a telepátia vizsgálatával kapcsolatos történeti áttekintést.
/Mikl Ottó összeállítása nyomán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése