A NASA – az eddigi kísérletek alapján – egy olyan megbízatást kapott a hadseregtől, ami azóta is páratlannak számít a paranormális jelenségek kutatásának területén. A feladat az volt, hogy végezzenek kísérleteket az Apolló program keretében a Hold-Föld távolságban. Merész ötlet, ami alaposan feladta a leckét a NASA szakembereinek. Kellett találniuk ugyanis egy olyan személyt, aki orvosilag alkalmas, gyakorlata van a nagysebességű és nagy magasságú repülésben, valamint képes elsajátítani mindazokat az ismereteket, amelyek egy űrhajós kiképzés során szükségesek, és mellesleg azért az átlagosnál jobb telepatikus képességekkel birtokában van. Azt az embert, aki mindezeknek a követelményeknek megfelelt, Ed Mitchellnek hívták.
Mitchell vállalta, hogy a hosszú és kimerítő kiképzés mellett, még gyakorolja három másik személlyel a telepatikus kapcsolatfelvételt is, vagyis megkezdték a szinkronizációt.
Azon a napon kezdték meg a kísérleteket, amikor a holdkomp a Hold felszínére ért. Mitchell három másik társa a Föld különböző pontjain tartózkodott ez időben úgy, hogy Ed semmit sem tudott azok tartózkodási helyéről. A kísérleti alanyok egyike a Sziklás-hegység gyomrában, 50 emelet mélyen, egy atombiztos támaszponton tartózkodott. A második célszemély egy atom-tengeralattjáró fedélzetén a sarki jégsapka alatt kb. 400 méteres mélységben volt, míg harmadik társuk egy szállodai szobában, de a Föld túloldalán volt megtalálható. A kísérlet célja az volt, hogy kiderítsék mi az, amit megbízhatóan lehet továbbítani olyan személyek között, akik speciálisan erre a feladatra vannak kiképezve. A máik feladat az volt, hogy megállapítsák ekkora távolságból egyáltalán lehetséges-e telepatikus kapcsolatot kialakítani, és a harmadik része a feladatnak, hogy próbáljak meg kideríteni, milyen sebességgel továbbítódnak a gondolati kisugárzások.
A kísérlet keretén belül egyszerűbb és bonyolultabb rajzok, festmények és fotók szerepeltek, illetve meghatározott szövegek, mondatok továbbítását kísérelték meg, valamint egyszerű mentális és érzelmi reakciók leközlését tervezték.
A megrendelő valószínűleg csalódást érzett az eredmény kiértékelését követően, pedig a kísérlet meglepően jól sikerült. Az egyik dolog, ami azonnal világossá vált, az volt, hogy függetlenül a célszemélyek tartózkodási helyétől a kapcsolat valamilyen formában létrejött. Tehát azt az energiát, ami a gondolatainkat továbbítja, nem lehet leárnyékolni. A másik dolog, amire kíváncsiak voltak, az a sebesség volt. Nos ez is tartogatott meglepetéseket. A bonyolult, és részleteiben mai napig sem ismert kísérletsorozat kimutatta, hogy a telepatikus kapcsolatfelvétel rendkívül gyors, és egyben lassú. Lassúnak azért lassú, mert hosszú időt vesz igénybe, amíg a célszemély egyáltalán fel tudja fogni a neki szánt adást, és azt képes valahogyan értelmezni. Az információk terjedésének sebességéről azonban óvatosan csupán annyit közöltek, hogy az túllépi még a fény sebességét is, vagy ha nem, akkor talán nem is ebben a dimenzióban terjed.
A csalódást azonban leginkább az okozta, hogy bebizonyosodott: a telepátiát a titkosszolgálati munkában jelen formájában nem lehet alkalmazni. Az egyszerűbb ábrák leképezése még csak-csak sikerült valahogyan, de a fotók és a festmények továbbítása komoly feladatnak bizonyult. A vevő személyek inkább csak színek kavalkádját látták, és csak ritkán állt össze belőle egy olyan részlet, amelyet képesek voltak felismerni. A szövegek, fogalmak átvitelénél a célszemélyek teljes csődöt mondtak, illetve csak a szöveg hangulati tartalmát tudták érzékelni. Ami viszont egyértelműen sikeresnek ígérkezett, az az érzelmi reakciók átvitele volt. Ezeket az érzelmi kisugárzásokat minden, a kísérletben résztvevő személy képes volt egyértelműen azonosítani, és az érzelmi töltést pontosan definiálni.
Ez a nem mindennapi kísérlet két dolgot azonban egyértelműen bebizonyított: az első, hogy a telepátia, mint jelenség, valóban létezik. A másik dolog, ami bizonyítást nyert az volt, hogy a jelenséget nem lehet a gondolati szabadság ellen fordítani. Amire gondolunk, nem hallatszik ki, talán csak egy kicsit.
A vizsgálatok azonban nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy mi a telepátia hatásmechanizmusa, mi az az energia, ami amit idegrendszerünk kisugároz, és ami képes áthaladni akár 50 emeletnyi tömör grániton is. A kutatások azonban a mai napig is tartanak…
/Mikl Ottó összeállítása nyomán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése